Tiszta és friss
Hatalmas erdő, csermelyzúgás,
tiéd az élet, hogy mindent láss.
Hűs szél borzolta fák, sok éneklő ág,
alatta tiszta forrás a sziklába utat vág.
Köveken fürgén bukdácsoló ezüstös ér,
akár a színtelen, habos vér.
Sötét, hideg barlang, ahol a bánat vár...
Alatta tiszta, friss patak jár.
Kanyargós ösvény, valahonnan valahova...
S rajta túl, vézna kis fa, vízre áhítozva:
- Szomjas vagyok. Itass meg, kérlek!
- Nem! - így a patak, majd futott tova.
Öntözött rétet, szántót, magvakat.
Életet adott... kéretlenül... sokat...
Nem gondolt a szomjazó kis fára soha...
Hideg barlang a kegyetlen folyócska lelkének otthona.
Kanyargós ösvény, valahonnan valahova...
Elválasztja, mi első látásra összetartozna.
Az Út bölcsessége örök és végtelen,
uralkodik minden egyes életen.
2003. január 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2020. május 19. 12:43
Szomorú szép versed szívvel olvastam.
Motta
feri572020. május 19. 06:44
Szomorú, nagyon szép alkotásod Sándor tetszik
Nagy Szívvel gratulálok
Baráti üdvözlettel
Feri
ditte1422020. május 19. 06:31
Kedves Sándor!
Szépséges, ötletes, bölcs vers,
szépen gördülő és rímelő!
Nagyon nagy szívet érdemel,
szeretettel gratulálok, s veszlek
figyelőmbe:
Erzsébet
Zsuzsa03022020. május 19. 05:55
Gyönyörű versedet szívvel olvastam. Zsuzsa