Mahler Csaba

Maradj velem

Miért nem foghatom bársonyos kezed?
Talán, mert a szíved fájdalmasan felel.
Szemed tükrébe oly sok csodát látok,
Testem tested takarva nem fázok.

Kínozva mar engem a vágynak sugara,
Románc vizéhez visz szenvedély tutaja.
Hol van a szó, ami ajkadon megpihen,
Gyötrelem virága szórja szét sebeiket.
Ne hagyd, hogy tavaszom téli búvá váljon,
Sötét szárnnyal közeledjen felém a vén vándor.
Maradj mellettem örökre, csak ennyit kérek,
S többé a világ gaz árnyaitól sem félek.