Látomás
Mély sötét éjszaka közepén
Vándor pihen az erdő szélén,
Tábortűz bűvös körében
Mereng jövendő éveiben.
A lélek áll őrt felette,
Sok van már mögötte,
Mindig visszanéz előtte,
De nincs más út, csak előre.
Szíve rossz útitárs az úton,
Figyelme szüntelen csak a múlton,
Állomás, mi fontos neki,
Látomás, mi ezt elveti.
Szálló parázs a tűz felett,
Mely egy őz-rajzot vetett,
Elindult s mutat egy ösvényt,
Azon jár oly rég önként.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2021. január 25. 17:21
''Mély sötét éjszaka közepén
Vándor pihen az erdő szélén,
Tábortűz bűvös körében
Mereng jövendő éveiben.''
Nagyot tévedek, ha azt gyanítom, Erdélyből indultál
szerencsét próbálni, drága Dániel?!
Gyökereim onnan erednek....
Látomásos versed lenyűgözött!
Nagy szívvel:
Ági
Leslie20162020. július 28. 06:59
Tetszik a versed. Szívvel jelőltem.
László
Zsuzsa03022020. május 20. 22:16
Szép emlékversedet szívvel olvastam. Zsuzsa
Eci2020. május 20. 20:22
Kedves Dániel! Nagyszerű versedhez szívből gratulálok! Szívvel, szeretettel Edit
feri572020. május 20. 17:10
Nagyon szép emlékezésversed Dániel
Szívvel olvastam
Feri