Szerző

Török Ádám

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 128 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Török Ádám

Vihar

Életünk égboltján mindig vannak felhők.
Hol kedvesek, hol komorak,
tarkítják az ég kékjét.
Viszi őket a szél olykor lassan,
némán, óvatosan.
Hánykolódnak Ők?
Netán céljuk is van?

Feltámadt a szél!
Elsötétült az ég!
A felhők serege táncot jár,
szinte leszakad az ég...
Félelmetes!
Már-már démoni e látvány.
Tör-zúz, megy előre.
Ki Ő talán, maga a Sátán?

Legyen már vége!
Felkiált gyermekét ölében tartó anya.
Félti, óvja Őt,
mint a Mennyország féltő angyala.
Bármeddig folytatódik a vihar,
az édesanya ki fog tartani.
Ha elvonul e csúfság,
két kezét összetéve
hálát is fog adni...

A temető kapuját máris letépi
az égből jött fenevad!
Mit akarsz ott?
Kérdezem!
De választ nem ad.
Talán Ő is szeretett egyszer,
és fáj még elrejtett, fekete szíve.
Volt, hogy valakiért vígan dobogott,
de mára össze van törve.

Már világos, narancsos fényben úszik
az égbolt alsó része.
Mindjárt vége a viharnak,
Ki láncait darabokra tépte.
Így tudta csak igazán kitombolni magát.
Mikor sírni kezdett,
ázott az egész világ.
De könnyei elmosták a port,
s most már a mezőn is kivirult
a milliónyi fűszál,
minden apró virág.
Megnyugszik a lélek,
mi néha összeroskad.
Mert vigaszért hiába kiált...

A vihar elmúltával
szagolj csak a levegőbe!
Érzed, milyen tiszta?
Hát ezért hullott könnye
s véres verejtéke!
Muszáj volt már kitörni,
a börtön láncait lelökni.
Egyetlen felhő sem bírja örökké tartani.
A viharnak s
a léleknek is ki kell egyszer fakadni...

Ezután újra kezdődik minden,
mert ez is csak egy körforgás.
Porrá lesz a test,
miből kinő majd egy szál virág.
Olyanok vagyunk,
mint a Főnix,
ki hamvaiból éled újra.
Jön majd a vihar,
ki felkap minket.
Felkavarja életünk nyugodt vizét,
hogy lépjünk tovább, s
ne éljünk a múltban.

2020. április 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. május 21. 18:00

Szép élet versed szivvel olvastam
Motta

Zsuzsa03022020. május 20. 22:13

Nagyon szép versedet 2. szívvel olvastam. Zsuzsa

feri572020. május 20. 21:12

Nagyon szép alkotásod tetszik
Nagy Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom