Harai Alpár

Andrea

Andrea története

Belé estem a forró nyárban
A csodaszép Andreába
Ő ejtette lelkem varázsba
Elavult szívem parázsba

Nem érdekelt senki más
Csak ő a pompás
Unalmas éjjeleken a nagy dumás
Minden egyes nap szerelmes robbanás

Telt az idő
Az érzelmekkel teli szünidő
A nyár megszülte az őszt
Számomra az ideális nőt

Számomra mindig is szép volt az ősz
De akkor Andrea tette széppé az őszt
Boldoggá a szenvedőt
Igazzá a hitszegőt

Szerelem volt?
Az volt
Szép volt
Életem végéig egy színes volt
Egyszerre hideg és melengető fény volt

Azóta nem szerettem a télt
Mert elvitte Andreát
Életem egy részét
Vidám fényét
Cserébe mind ennek a sötétjét

Több mint egy év eltelt nélküle
Azóta élek a helyes úttat kerülve
Sokatmondó sorokba merülve
Mindenem megvan de mégse...