Szerző
Bélteki Lajos

Bélteki Lajos

Életkor: 33 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 19 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Bélteki Lajos

Engedj el

Avagy sóvárgás más látásra

Lelkem ne tartsd fogva,
Mint ahogy tészed azt gyermekkorom óta.
Engedj el, kérlek,
Légyen békességed néked.

Tisztellek és szeretlek,
Még ha gyarlóságot is tészek,
Szeretni nem szűnök meg téged,
De kérlek, add meg békémet.

Lelkem, mint a madár,
Saját útjára vár.
Családi fészkét elhagyná,
De érezvén hálát.

Hagyjatok, hadd menjek,
Magamnak életet teremtsek,
Ha vétkeznék is,
Vannak, akik bűnöm eltörlik.

Van nékem igaz bíróm,
Az egyetlen, az igaz ajtó.
Rajta jön segítség nékem,
Barátok, vezetők életembe.

Sokat hibázom, igaz,
Rengeteg bűne van ifjúságomnak.
Szeretnék végre élni,
És saját életem vezére lenni.

A sok vezetést, amit kaptam,
Azt utamon sose el ne hagyjam,
Égesd rám, mint bélyeget,
És küldd énhozzám lelkedet.

Bélyegezzen tanításod,
És mértéktelen jóságot,
Még ha sokszor nem is értelek,
Téged szeretlek, tisztellek.

Küldötte vagy vezetőmnek,
Hogy járj mindig előttem,
De kérlek, ne bánts,
Ha nem hallgatnék rád.

Töredelmes szívem,
Mert sokszor elestem,
Bánattal telve vagyok,
Mert néha tévúton járok.

Ha utána előkerülök,
És lelkemben elnehezülök,
Nem merlek megkérdezni,
Érzem, ki fogsz nevetni.

Ilyenkor sose hagyj magamra,
Segíts rátérni utamra,
Szólj hozzám,
De kérlek, ne bánts.

Lelki látásom értsd meg,
De kérlek téged mindenekre,
Engem ne vess meg.

Próbálj szeretni
Úgy, ahogy szokott az lenni,
Lélekben egyesülve,
Hogy megérezzem rezdülésed.

Én nagyon szeretlek téged,
És mindenemmel tisztellek,
Légy lelkemnek megalkotója,
Te áldott, jó anya.

Engedj ki kezeid közül,
Lelkem annak majd megörül,
De segíts meg végre,
Hogy belsőmmel hozzád térjek.

De mégis engedj szabadon,
Add meg eddigi legnagyobb álmom,
Tudom, álmodni jó,
Törvénnyel el nem hajtható.

Nem vagyok én fogoly,
Magammal meg nem hasonlok,
Engedj el végre,
De mégis nagyon szeress.

Kérlek szépen téged,
Mást nem akarok tőled,
Csak annyit hogy támogass,
De engedd szabadjára fiadat.

Meglásd, egyszer meghálálja,
Hozza néked sorra az unokákat,
Áldott öregkorod lesz,
Csak most nyugtalan, engedd el.

Életem idusán járok,
Lelkem olyan, mint egy lövészárok.
De szeretnék végre élni,
Ezért szeretnélek erre kérni.

Engedj el, kérlek,
És ne nézz le,
Mert ez a vágya lelkemnek,
De ezért még szeretlek.

Légyen tiéd minden növény,
Adja át néked örömét,
Ezt kívánom néked,
És hosszú, boldog életet.

2020. május 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. május 23. 15:23

Igen, elég nehéz feladat egy anyának elengedni gyermekét, de kötelessége, különben boldogsága útjában áll.
Szívvel olvastalak
Motta

feri572020. május 23. 13:51

Álomszép versed Lajos
Első Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom