Szerző

Deák Ani

Életkor: 26 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Deák Ani

Messze

Az ég ragyogott tegnap.
Az ég kikandikál a felhők mögül ma.
A nyár illata a küszöbömön.
A világunk bennünk.
De még itt vagyok.

Itt vagy velem változatlanul.
Vagy én vagyok itt veled változatlanul?
A karácsonyi szellőben zavaró, hogy nem mindenki szerencsés, így emlékszem.
Akárhogyan is, változatlanul, ez "az" a dolog, amiért egykoron útnak indultam.
Mert még itt vagyok.

Mit mondhatnék, de mindennap próbálkozok vele.
Mi lesz így a végzetem, de mindennap próbálom a mosolyom mögé rejteni.
Meddig fog elkísérni legbelül, ha mindig csak túl akarok látni rajta.
Folyamatosan szemben áll velem.

Megírni és letenni.
Vajon tényleg jól vagyok, sokszor egész üresnek érzem ezt a kijelentést.
Ugyanazok a mozzanatok, mikor nem tudom eldönteni, önmagam vagyok-e.
A sóhajtások megijesztenek, vajon tettetem-e magam.
Ugyanaz a körforgás és múlt határozata.
De hol a bűntudat nélküli határozat?

Milyen utat kellene választanom?
Milyen életet kellene, hogy éljek?

Tény, hogy ma már erősebben akarok lenni.

Tény, hogy ma már erősebben akarok élni.

Még ily messze is az a vágyam, hogy messzebbre jussak.
Senki mást nem akarok megelőzni, csak azt, ki folyton szemben áll velem.
Vajon a tükörből egy erősebb szempár néz vissza?
Mit válasszak oknak, és mit hanyagolhatok el?
Bármennyire is szép, kihívásokkal teli.

Megannyi kérdés, hogy miért élünk.
De csak kevesen élnek önmagukért.
A világ ráébresztett.
Az emberek.
És te is.

Tény, hogy ma már erősebben akarok lenni.
Tény, hogy ma már erősebben akarok élni.

Még ily messze is az a vágyam, hogy messzebbre jussak.
Akárhogyan is, változatlanul ez "az" a dolog, amiért egykoron útnak indultam.
Megírni és letenni.
De még itt vagyok.
Mert még itt vagyok.

Nélküled felnőni magányos volt.
Talán egy részem ezért mindig haragtartó lesz.
Már nincsenek közel.
Nem maradt túl sok opcióm, amit nem bánok.
Kezeimmel betapasztom fülem, hogy könnyebben halljam magam.
Könnyű szavakkal meghatározni...

Csak fogd meg a kezem.

2020. május 17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. május 24. 13:05

Gyönyörű, nagyon szép versedhez Ani
Nagy Szívvel gratulálok
Szeretettel
Feri

kranczbela2020. május 24. 11:41

Gratulálok!
Megfogalmaztad a legfontosabbat: Még itt vagyok!
További sok sikert az életben és az íráshoz!
Szeretettel: Béla

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom