Eszmélet
Lassan eszmél, öntudatra ébred
földben a mag.
Valahonnan mélyről újra érzem az
életet, a halál kultúrája lassan
betemet.
Mohó kezek mindennap újra meg
újra keresztre feszítik a
Megváltót,
oldalát lándzsával átszúrják,
ecettel itatják, köntösére
sorsot vetnek, fejére töviskoronát
tesznek.
Egységről,
békéről szólamok szólnak.
Nyisd ki ablakod, engedd be a
Fényt,
s a kelő nappal lélegezz!
Dunakeszi, 2020. május 18.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
CD57.sz2020. május 26. 11:04
Kiváló versednél szívvel,
szeretettel időztem,
gratulálok kedves Anna:
Klári
ditte1422020. május 25. 21:29
Drága Anna !
Igen-igen magvas verset hoztál, megállít, elgondolkodtat. Csak gratulálni tudok hozzá,
nagy-nagy szívvel, szeretettel: Erzsébet
''Mohó kezek mindennap újra meg
újra keresztre feszítik a
Megváltót,
oldalát lándzsával átszúrják,
ecettel itatják, köntösére
sorsot vetnek, fejére töviskoszorút
tesznek.''
lnagypet2020. május 25. 20:26
Eszméletlen jó leleplezése a napjaink önző tulajdonságainak!
Kemény gondolatok,tetszett a vers.
Szívvel: Z Nagy L
John-Bordas2020. május 25. 19:32
Hű de jót írtál Anna,ez nagyon ütős remek vers.A 4 ik nagy szívvel gratulálok szeretettel,ölel János
Leslie20162020. május 25. 17:34
Versedért nagy szivet adok.
Figyelőmben
Szeretettel
László
5206162020. május 25. 16:53
Kedves Anna! Élet versedet szívvel olvastam és gratulálok. Figyelőmbe vettelek tisztelettel. Sándor
feri572020. május 25. 16:43
Nagyon szép önismereti versed tetszik
Első Szívvel
Feri