Ezt a verset egy tagunk töltötte fel az oldalra. A mű nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Karantén idején
Szemem lehunyva hegyeket látok,
A hegyek ormán szilaj jégvirágok,
Kőből, fagyból és hóból font alkotások,
Szél formálta, dér edzette hófúvások.
Mikor még emberek jártak az utcán
Az eljövendőkről semmit sem tudván.
Boldogan mosolyogtak, nem kurtán-furcsán.
És nem aratott a koronavírus-hullám.
Gyerekzajtól volt hangos a liget,
Horgászokkal teli a sziget,
Szerelmeseket rejtett a rózsaliget,
És locsolhattuk a kölnivizet.
Aztán a világ gyorsan elkomorodott,
Az emberek tekintete elszomorodott,
A szabadság eszménye megnyomorodott,
A tehetetlenség érzése bebizonyosodott.
Hol van most a napok ingázása,
Az ismerősök kézszorítása,
A diákok szemtől-szemben tanítása,
A kollégák érzelemnyilvánítása?
Most bezárva ülök egy szobában,
Reménykedek a vírus elmúltában,
A karantén-idők gyors alkonyában,
A talán majd visszatérő csodában.
2020. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. június 5. 18:10
Remek, szép alkotásod Ferenc
Szívvel olvastam
Feri
szalay2020. május 27. 05:59
Kedves Ferenc,rövidesen minden visszatér a menetrendbe,kell hogy reméljük,
szívvel István
John-Bordas2020. május 26. 17:19
Első szívet hagytam nagyon időszerű remek versednel,tetszett,talán az elet visszatér a régihez,nem tudom,ölel János