Nyomor és gyönyör
Álmodik a nyomor,
Sír a gyönyör...
Valahol a kettő összeér
S ficánkol legbelül.
Boltíves fájdalmak,
Mik legbelül szaggatnak.
Istenkört alkotva büszkén,
Mosolyuk gúnyosan, titkon remél.
E két grácia beszél
S szívük lassan összeér.
Feketéből lett fekete.
Végül kivirágzott koporsójuk belseje.
Üres szavakat mondanak,
Holt lelkük a földre tipornak.
Megfordíthatatlan tükröt állítanak,
Hogy lássák a kincset, mit elpazaroltak.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szalaypoci2020. november 30. 12:33
Ying yang az eleje.
Utána szépen kifejted sorsot az érzéseket.
Minden viszonyítás kérdése.
Érdekes vers.
Üdv.
Kori.
S.MikoAgnes2020. október 31. 13:42
Tehetséges alkotó verse!
S ez Te vagy!
Nagy szív!
Szeretettel:
Ági
kisspatricia2020. május 29. 13:31
Szép a vetsed! Gratula!
Csakegyolvaso2020. május 29. 12:28
Nagyon ügyes alkotó vagy.
feri572020. május 29. 11:04
szép alkotásod tetszik
Szívvel gratulálok.
Nagyon szép verseid vannak Andrea örülök, hogy rád találtam.
Andrea, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri