Nyomor és gyönyör
Álmodik a nyomor,
Sír a gyönyör...
Valahol a kettő összeér
S ficánkol legbelül.
Boltíves fájdalmak,
Mik legbelül szaggatnak.
Istenkört alkotva büszkén,
Mosolyuk gúnyosan, titkon remél.
E két grácia beszél
S szívük lassan összeér.
Feketéből lett fekete.
Végül kivirágzott koporsójuk belseje.
Üres szavakat mondanak,
Holt lelkük a földre tipornak.
Megfordíthatatlan tükröt állítanak,
Hogy lássák a kincset, mit elpazaroltak.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kisspatricia2020. május 29. 13:31
Szép a vetsed! Gratula!
Csakegyolvaso2020. május 29. 12:28
Nagyon ügyes alkotó vagy.
feri572020. május 29. 11:04
szép alkotásod tetszik
Szívvel gratulálok.
Nagyon szép verseid vannak Andrea örülök, hogy rád találtam.
Andrea, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri