Szerző

Voodoo

Népszerűség: 409 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 435 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (33)

Voodoo

Komfortos kalitka

Van, akit árnyékként követ egy érzés,
mert a régi vágy a vérében lüktet,
minden kép s emlék maga a kísértés.
Szerencsés vagy, ha eddig elkerülted.
Legtöbben nem keressük a miértjét,
kordában tartjuk a képzeletünket,
a bizonytalan szabadság kedvéért
nem kockáztatjuk biztos jelenünket.
Mégis fáj, ha valaki más oldalán
próbáljuk meg elfeledni a múltat,
életünk színház, és díszlet a család,
még boldognak is hazudjuk magunkat,
szerepet játszunk az élet színpadán,
igaz, közben valódi könnyek hullnak.

Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak,
néha időben rájössz, nem erre vársz,
mások egy életen át megalkusznak.
Reményük él, de törékeny szalmaszál,
ha lépni kell, gyávának bizonyulnak,
komfortos kalitka a társas magány,
nincs rajta ajtó, sosem szabadulnak.
Elfogadjuk, hogy sorsunk ezzel büntet,
pedig a külvilág csak néhány lépés,
már a percek is végtelennek tűnnek,
egyre nő a csend, nehezül a légzés,
s réges-rég elfelejtette nevünket,
akit a végzetünktől visszakérnénk...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2020. november 4. 05:43

Egy-egy ilyen vers olvasása még jobban ráébreszti az embert arra, hogy milyen nehéz jó döntéseket hozni az életben. Úgy pedig főleg, hogy mások se sérüljenek általa... Gyönyörűen fogalmazod meg ezt a léleksúlyos témát (is), kedves VooDoo! Mielőbbi szebb napokat kívánva, sok szeretettel gratulálok! (:

Nichi-ya2020. június 11. 20:50

Nagyszerűen megírt, elgondolkodtató alkotás. Sok szeretettel, szívvel gratulálok.

jusziko2020. június 8. 09:22

@voodoo: Igen, minden döntés egyéni felelősség. A bent maradás is és a kirepülés is. Mindenki a saját verzióját tartja üdvösnek. És ez így van jól.

Kontár ír, jusziko hallgat. Kifogyott a ténta :))

lorso2020. június 4. 18:28

Jól kaptad el a kérdést, sok igazságot körvonalazol.
Gratulálok!
Zsolt

voodoo(szerző)2020. június 4. 12:31

@jusziko: egyszer csak belekerülsz, és hiába csapkodsz szárnyaiddal. Persze néha mégis kinyílik a belülről nem is látszó ajtó (mindenképp külső inger és megerősítés kell), és kirepülhet a rab madár. És igazad van, a kék madár is elpusztul, ha foglyul ejtik, az ember is csak valaki más miatt korlátozhatja saját szabadságát: önként és szeretet-alapon. Minden más esetben jön az, amit írtam: bármit teszünk, fájni fog. Csak nagyon nem mindegy, egyszer fáj-e (akár nagyon), vagy folyamatosan együtt kell élnünk a fájdalommal. Nem akartam leírni, de menni kell.... Örültem neked kicsiGésa, nemrég megtaláltam Kontár remekét.... és Te... :)))

jusziko2020. június 4. 12:24

Érzékeny területet pedzeget a versed. Szívből sajnálom a múltban rekedt és társas magányban sajnálkozó embereket, mert önmaguknak és környezetüknek is kellemetlen életet szereznek ezzel. Szerintem mindannyian csak elfogadhatjuk egy másik ember szeretetét, figyelmét, és annyit, amennyit önszántából ad, vagy adni tud. Ha ez nem elég, tovább kell állni, vagy el kell engedni azt, aki menni akar. Benne ragadni egy lehúzó helyzetben a legnehezebb döntés. Persze mindenkinek szíve joga. De a másikat hibáztatni ezért, az bizony nagy fokú önzésre vall. Lehet, hogy kicsit sarkosan fogalmaztam, bocsi. De személy szerint én nem hiszek a komfortos kalitkában. Ettől függetlenül a vers jó, mert gondolat és érzés ébresztő.

Merluccius2020. június 4. 12:11

Jajj, de jó, hogy vannak emberek, akik felhoznak, boncolnak, kibeszélnek, értelmeznek problémákat! Közvetetten világosabb számomra... Mintha kívülről nézném: sokkal könnyebb tisztán látni. Igazi költői küldetés, mit végeztél: problémát feszegetsz, szemeket nyitogatsz.
Szóval átjött, köszi!
Szeretettel: M.

molnarne2020. június 4. 11:05

Remek versedhez nagy szívet hagyva gratulálok :ICA

anci-ani2020. június 3. 23:36

''Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak,
néha időben rájössz, nem erre vársz,
mások egy életen át megalkusznak.''

Nagy igazságokat írtál meg remek versedben kedves Voodoo,
az élet gyakran játszik az érzésekkel, és minden másképpen alakul mint ahogy azt elképzeltük...
Szívvel, szeretettel gratulálok remek alkotásodhoz!
Anci

Evanna2020. június 3. 20:46

''szerepet játszunk az élet színpadán,'' - jól, vagy rosszul!

Szívvel olvastam remek versed.
Evanna

laszloklara2020. június 3. 18:57

Gondolatébresztő sorok egy remek versben

Motta2020. június 3. 16:19

Szerintem ebben a dologban nem szabad megalkudni.
Szép versedet szívvel olvastam
Motta

Leslie20162020. június 3. 15:54

Tartalmas elgondolkodtató alkotás. Szivvel olvastam.

''Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak,
néha időben rájössz, nem erre vársz,
mások egy életen át megalkusznak.''

De lehetne idézni az egész verset, annyira magával ragadó.

Gratulálok.
László

Törölt tag2020. június 3. 15:50

Törölt hozzászólás.

amalina2020. június 3. 14:08

''Legtöbben ... a bizonytalan szabadság kedvéért
nem kockáztatjuk biztos jelenünket''
A komfortos kalitkákból kilépni!
Jól látod.
Szívvel gratulálok!:
éva.

Golo2020. június 3. 12:00

egyre nő a csend, nehezül a légzés,
s réges-rég elfelejtette nevünket,
akit a végzetünktől visszakérnénk...

Szerete ttel olvastam a versed. Mila /21.♥/

bakonyiili2020. június 3. 10:44

Kedves Voodoo! és Mindenki!
Hiszen olvasva az előzőeket, többen vagyunk!

Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak, -
soraidból kiindulva:

Van aki választ, s eltalálja,
Van aki keres, s nem találja.
Mindenki szeretne boldog lenni,
Egy boldog életet végig élni.
Ki tudja ennek mi a titka,
Merre induljon, hogy csinálja?
Hinni kell mindez csak szerencse,
Merre fordul létünk kereke.
Kinek a szerelem a jussa,
Örök lesz léte boldogsága!


Csak pár gondolat, amit megosztok Veletek, fogadjátok szeretettel!
Gratulálok soraidhoz, és a hozzászólásokhoz is: Ili

Maria_HS2020. június 3. 09:32

''Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak,
néha időben rájössz, nem erre vársz,
mások egy életen át megalkusznak.''- Gratulálok: Maria

Liwet2020. június 3. 09:21

@voodoo:
Már a blogodban alaposan kitárgyaltuk..!
Csak jöttem gratulálni nagyszerű versedhez. Remélem nagyon sokan jönnek, hiszen itt ki lehet írni a szívfájdalmakat, véleményeket.
Komoly, szép költemény, tartalmas mondanivalóval.
Ölellek...
Virág

Sida2020. június 3. 08:54

Nagyon fájdalmas és nagyon igaz vers. Sajnos, valóban a mindennapok bevallott, vagy eltitkolt bánatának hangja szólal meg benne.
Emberek vagyunk.
Szívvel, szeretettel: Si

rildi2020. június 3. 07:31

@voodoo: Ez nem feltétlenül ''karantén-sztori'', csak most talán nagyobb figyelmet kapott, felértékelődött. Mi, akik itt írogatunk, szinte mindannyian megéltük azt a meg nem értést, a társas magányt, melyről a műved szól. Tanúskodik róla a sok kiénekelni való, kikiáltásra várakozó érzés. Képletes képeid nagyon jól erősítik az elmagányosodás elmélyülésének érzését. És igazad van, a magánynál 1000xszer rosszabb a társas magány, mert semmi nincs ami annyira lélekölő - sok éven át tapasztaltam. Egy kapcsolatot csak addig szabad fenntartani, amíg az egyik fél fel tudja emelni a másikat - addig a kapcsolat maga is felfelé ívelő. Ellenkező esetben, amikor erőssebb a másik lehúzó ereje, akkor nem szabad erőltetni - ezen is túl vagyok már, és még sok egyébb csalódáson, de igaz az, hogy ami nem öl meg, az megerősít, pont ott, ahol gyenge vagy. És állítom, hogy van fény a sötétségen túl! Újra lehet, és újra kell kezdeni, mert soha sem késő. Az ember sok mindent képes figyelmen kívül hagyni a lelkibékéje érdekében, de akkor jön a kompromisszum, a beletörődés, az elszürkülés és a lélekhalál...ez mind olyan közhelyesnek tűnik, pedig annyira igaz...
Nagyszerű a versed!
Szeretettel voltam: Ildi

ditte1422020. június 3. 07:23

Kedves Voodoo!
Versed felér egy tanulmánnyal:
ahogyan ábrázolod az élet színpadán így úgy létező szereplőket;
őszinte, bátor, jól megírt alkotás. Óriási szívet hagyok, szeretettel olvastalak: Erzsébet

gypodor2020. június 3. 07:16

ÜTŐS!
Szívvel
Gyuri

Zsuzsa03022020. június 3. 05:35

Nagyszerű vers!
Szívvel olvastam.
Madárcsicsergős, szellőcirógatós, kellemes, békés napot kívánok:
Zsuzsa

lejkoolga2020. június 3. 03:49

''komfortos kalitka a társas magány,
nincs rajta ajtó, sosem szabadulnak''.

Nagyszerű alkotásodnál szeretettel, szívvel voltam.
Gratulálok!
Olgi

molnarne2020. június 2. 23:46

Nagyszerű versedhez nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

John-Bordas2020. június 2. 22:49

A 8 ik szívvel csatlakoznék a beszélgetéshez mint afféle hozzáértő nem szakember.Minden szavad a versben és a vitaindítójában is tökéletesen a helyen van.Itt elek Texasban és öregember lévén nézem a híreket és olvasok szinte mindent ami elem kerül,így van bizonyos “ vilagkepem”a világról.Olvastam,hogy Japánban,Kínában,Olaszországban és Amerikában is felszaladt a való perek száma az elmúlt 3-4 hónapban,pontosan az általad említett okok miatt.Osszezartsag azzal,akivel csak este 1-2 -3 órára találkozunk naponta,és ha esetleg a ágyban lejátszódó tevékenységet is beszámítom az együtt létbe,( 5-6) perc vagy kevesebb,hirtelen mindenki radobben( nők talán többen hiszen ok “ viszik el a balhét többnyire”)hogy milyen sivár,sekély és értelmetlen játszani a kiosztott szerepet egy ilyen csapnivaló darabban..És jön a felismerés,az első 7-10 nap után nincs mit szólni egymáshoz,nincs beszédtéma ( nem is nagyon volt soha de nem akartuk észrevenni)a sex rosszabb mint gondoltuk,és lassan a megvetés és egymás gyűlölete megformazodik,holnap vagy egy hét múlva már szavakba ontjuk,vagy csak elfordulunk a társas magány kalitkában ahogy eddig is tettuk.Nos ez igaz,akkor a nők leginkább visszafelé néznek” miert nem mentem inkább a Hufnagel Pistihez”és tovább mérgezik saját ( és mások) lelket is ezzel a tűrhetetlen turessel,sokszor már a “ Stockholm szindróma hoz” hasonlít létezésük,így nincs kiút,visszafelé nincs kiút.Elorefele sem biztos,hiszen egy nő kora meghatározó lehet lehetőségeinek felmérésében.Ez nem tanács a részemről sem mert nem vagyok pszichiáter sem lelki Pásztor,de egy “ vagyon elosztasos” válás utáni magányos,szerényebb élet meg lehet élet de a kalitkas élet inkább zombik élete.Nos,honnan tudom én mindezt,és miért is mondok akármit is? 55 éve vagyunk együtt feleségemmel,mi 55 évet töltöttünk “ karanténban”ha úgy tetszik,már fiatalon kezdtük,minden percet együtt töltöttünk,volt,hogy évekig egy irodában dolgoztunk,együtt jöttünk be,együtt mentünk haza,és soha nem voltak csendes azaz kényelmetlen üres hallgatásos percek vagy órák,mindig volt miről beszélni.A mostani karantén nekünk csak extra ráadás mi már megismertük minden csínját- binjat régen és őszintén szólva mi örülünk neki,miért? Mert szeretünk együtt lenni,szeretjük egymást és ez csak úgy volt lehetséges,hogy nem magunkat szerettük a másikban,azaz nem “ használtuk” egymást gyönyörre erre arra,hanem minden terén szolgáltuk egymást,kerestük egymas( nem saját) örömet,és voila! a szerelem meg mindig itt van velünk,igaz más ruhát visel( sajnos,az régi ruha jobb volt ..kacsintok)de ma is mindent együtt csinálunk,együtt főzünk,takaritunk,nézzük a tv-t,vágy olvasunk,egyszóval sosem engedtük el egymás kezet egy pillanatra sem,meg akkor sem ha 2000 mérföld távolságban voltunk.Nem dicsekvesbol mondom ezt,mert nem az én érdemem ez egyedül,hanem mert mindenki a kiutat keresi és a kiút mindig is ott volt bennünk ami nem kiút lett volna ha észrevesszük,hanem a boldogság útja.Remelem szavaim nem sértenek senkit,én nem tudok segíteni senkinek,igaz nem is lehet,de mindenki képes magán segíteni ha megérti,hogy csak így lehet élni.Kivanom,hogy mind aki olvassa versedet szeresse legalább annyira mint én,mert nagyon mely emberi/ párkapcsolat lelki tényezőit feszegeted,olellek szeretettel,János

1-9-7-02020. június 2. 22:23

Nagyon bölcs kiváló élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

csorbimeli2020. június 2. 21:56

Saját lustaságunk az ellenségünk: így is jó minden.
Nagy lökés vagy karantén kell a felismeréshez, de ebből még nem biztos, hogy tett is lesz. Szomorú, amikor két egymásba nagyon szerelmes ember gyűlölni kezdi egymást.
A versed nagyon is jól szemlélteti a párkapcsolatok luxus kalitkáját.
Szeretettel, szívvel olvastalak!
M.

voodoo(szerző)2020. június 2. 21:29

Szép estét Mindenkinek... A blogomban már rendesen kielemeztük ezt a témát, de azért idemásolom a mondjuk, hogy ''vitaindító'' első bejegyzésemet, ami amúgy levélrészletekből állt...

Minden más itt: https://blog.poet.hu/voodoo/komfortos-kalitka


Hááát... ez most jó hosszú lesz, de talán van, akit ugyanígy (meg)érint amit leírok. Először is idehozok két levélrészletet, szerintem minden kiolvasható belőlük a versről és előzményeiről.

''Nem tudom mi van a levegőben, de sorra találnak meg az ismerőseim a karantén-sztorikkal. És mintha összebeszéltek volna, egytől-egyig arról írnak, beszélnek, hogy a kényszerű összezártság előhozta a felismerést, amit régóta tagadtak, vagy maguk elől is rejtegettek: valami nagyon nem stimmel a párjukkal, a kapcsolatukkal. Persze az idő múlásával megszépülnek a régi dolgok, előkerülnek a leporolt emlékek, a nagy szerelmek felvillanó képei, és ezzel szemben ott áll mostani partnerük, akivel egyre többet hallgatnak. Ez már ijesztő és sokat mondó csend. Még a kérdést is megfogalmazzák, mi lenne a kiút, talán bántani sem akarják a másikat, de ők maguk már nagyon megszenvedik a ''komfortos kalitkát'', a társas magány minden percét. Az elmúlt napokban sokat javult a helyzet, szabadabban mozognak, lassan visszatér az élet a rendes kerékvágásba, de a felismerés érzése nyílván nem múlik el, sőt a külső ingerek hatására fura módon még fel is erősödik. Van, aki azt mondta, game over, nem hazudik tovább, nem játssza el, hogy minden rendben van, a másik se hülye, csak épp nem mondták még ki, hogy elmúlt a nagy szerelem, és recseg-ropog a kapcsolatuk. Persze a közös vagyon, család, gyerekek, sőt közös baráti kör olyan kohéziós erő, amit nehéz egy sóhajtással felbontani, pedig saját tapasztalatból tudom, hogy jobb biztos nem lesz. Lassan mindketten felőrlődnek benne, vagy belebetegszik valamelyik, esetleg akár gyűlöletté is fajulhat az egymás iránti érzésük. Azon kívül, hogy intelligensen hallgatok, tanácsokat nem osztogatok, mert nem én leszek, aki kimondom mi a megoldás, ezt nekik kell. Itt az sem segít, hogy kibeszélik magukból, ettől még nem nyílik ki a kalitka ajtaja. Korábban már többször is írtam a témáról, most is ezt tettem, elsősorban nem azért, hogy megoldást kínáljak, hanem, hogy hozzátegyem véleményem a hallottakhoz. Mert mit is mondhatnék, ha a (házas)pár mindkét tagja megtalál (persze egymás tudta nélkül) és előadják ugyanazt a történetet saját szemszögükből. A versem is saját utamról és megtalált kiutamról szól, és arról, hogy akármit teszünk, fájni fog. Szerintem egyébként a társas magánynál az egyedüllét is 1000x jobb, sőt a régi szerelmek felidésénél is. Nyílván nem ok nélkül lett vége régen sem egy szerelemnek, de az is igaz, hogy vannak meghatározó találkozások, amik után az ember újra és újra ugyanazt a típusú társat találja meg a tudattalanjába kódolt koordinátákat követve. És ahogy egyetlen hasonmás sem pótolhatja az igazit, ezek eleve kudarcra ítélt kísérletek. Aki közben időcsapdába kerül, rázárul a komfortos kalitkája ajtaja, és egyre nehezebben tud kilépni belőle, viszont egyre boldogtalanabb is lesz, ami persze nem az egészség és hosszú élet titka. Miközben mindezt megfogalmaztam, eljutottam a vers zárósoraihoz, és a gondolathoz, hogy nem a magány a legfájóbb érzés, hanem az, amikor olyan valaki felejt el minket, akit mi magunk sose felejtenénk el. Ez ez egyik ok, ami miatt csak előre szabad menekülni az efféle csapdahelyzetből, bár az újrakezdés baromi nehéz, de nem lehetetlen. Csak közben nem szabad hátratekintgetni, és a kódolt sémákat egy laza mozdulattal ki kell irtani az elménkből. Tudod: delete és jöhet egy teljesen másfajta csend...
Megosztottam veled ezt, mert napok óta foglalkoztat a téma, sajnos sajátélményes érintettségem sebeit is hordozom még magamban, mert például brutális arra várni esténként szorongva, hogy a másik elaludjon végre, és egy nagyot lélegezz. Nem tudom átélted-e valaha, pusztító ''élmény''...''
...''Közben megnéztem egy rövidfilmet arról, hová fajulhat a probléma, amit nem kezelnek. A leborzasztóbb rész, amikor a férj, aki csalja az asszonyt, és barátai szeme láttára is megalázza, és rászól pl. hogy '' elfogyott a sör, mi van már''... eljut oda, hogy egy ártatlan üzenetváltásra is rákattan és féltékeny vadállat lesz belőle. Érted: a megcsalóból féltékeny szörny... A korábbi szeretetbő düh, majd gyűlölet lesz, ami kapcsolati erőszakba torkollik, a gyerek szeme láttára. Filmes fordulat a heppiend, amikor az egyik barát az asszony mellé áll és megvédi a vadállattá váló férj ellen. Persze ez még nem a heppiend, csak legalább megállítják az erőszakot, ami talán elég ahhoz, hogy a nő kirepüljön a kalitkából. Nem mellékesen a filmben folyamatosan megjelenik a kislány madara, és kalitkája, mint a helyzet szimbolikus metaforája... Nagyon illik a versemhez (sajnos). Viszont azt is mutatja, mennyi feszültség lappang a nyugodtnak tűnő felszín alatt.''

https://www.youtube.com/watch?v=Fie78Uvs_7o

Angol szöveg, de annyira szuggesztív a képi világ, hogy az is meg fogja érteni, aki nem beszéli a nyelvet.

Rákerestem a zenékre a témában, hogy kicsit feloldjam a feszült hangulatot, de szomorú témában kevés a sugárzó optimizmust megjelenítő dal. Ez sem az de zene és szövege így együtt szomorúsága ellenére is felemelő...

https://www.youtube.com/watch?v=NQyxkREzHpg

Végül pár szó a versformáról. Az ikerszonettet természetesen nem én találtam ki, Weöres Sándor, és más nagyok is is írtak hasonlókat, de ki nem hagynám Pődör György barátom hasonló című remekét sem itt a Poet-en... Megtetszett, és ez már a második kísérletem. Ha másik címet adtam volna, akkor a fentiek miatt az Ikerszonett a kék madárhoz lett volna talán... Szép estét!

41anna2020. június 2. 21:00

❤ 6. Egyedi alkotás! Szép! Tetszett!

Melinda

5206162020. június 2. 20:53

Nagyszerű! Gratulálok versedhez és nagy szívet hagytam mellette. Sándor

Gaffer2020. június 2. 20:48

Remek...

feri572020. június 2. 20:35

Érdekes alkotásod tetszik
Nagy Szívvel olvastam
Feri

kisspatricia2020. június 2. 20:31

Szívből gratulálok a versedhez! Tetszik, a témája is érdekes.

maxika2020. június 2. 20:20

Nagyszerű vers!
ALBERT

Eci2020. június 2. 20:04

Kedves Voodoo! Nagyon érdekes verset hoztál, tetszett! Első szívvel gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom