Dér István ISI

Hangyavár

Nagy a sürgés, szorgos a nép hangyáéknál,
Dolgoznak reggeltől napestig, készül a vár,
Hosszú az út, de el nem téved, a munkát irányítják,
Nincs ebédidő, végtelen a munka, csak ha az est leszáll,
Késő este, mikor megállnak, megkapják a vacsorát.

Így megy ez minden nap, míg el nem készül a vár,
Ha az öregek nem bírják, a fiatalok folytatják,
Nincs nyaralás üdülés, csak munka egy életen át,
Dolgozóknak hosszú sora, fáradhatatlan a hangya,
Mire elkészül a munka, a hosszú, hideg tél beáll.

Ha jön egy nagy eső, falevél-csónakban szállítanak,
Egy csapat a dolgozóknak élelmet hord,
Alig várják így is, hogy a harang vacsorára kong,
Éjszaka fáradtan hunyják le szemüket,
Reggel oly korán kelnek, elhagyják fekhelyüket.

Az utat alig világítja meg a hajnali Nap sugara,
Dolgozik már, talpon van minden hangya,
Beállnak a sorba, tudják, hol maradt tegnap abba,
Kegyetlen a sors, számukra nincs szabadság, csak munka,
Mire elkészül a vár, meghal sok dolgos hangya.