Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 23 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 153 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Horváth Ádám (Adamovics)

Magányban

Rózsatövis szúrja lelkem,
Ha már minden vért elkentem,
Akkor is fáj tovább minden,
Nem szabadulok már innen.

Virágom könnyek öntözik,
Érzésem földbe döngölik
Az elutasító szavak,
Mint az égig érő falak.

Végeláthatatlan magány,
Az év legszebbnek várt nyarán
Ugyanolyan minden éjjel,
Úgyse alszok soha kéjjel.

Remény száll, mint a hűvös szél,
Mert szeretni már bűnös cél.
Szeretve lenni nem lehet,
Hiába adnám kezemet.

Elérhetetlen az álom,
Csak a tetteimet bánom,
Amik miatt álom marad,
Szívem vágya messze szalad.

Virágszirmos úton járva
Boldog minden élet párja,
De inkább halál, mint élet,
Míg a magány nem ér véget.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. június 9. 16:06

Nagyon szép reménytelenségversedhez
Első szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom