Szerző

Szabó János (Hun0r)

Életkor: 29 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 176 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Szabó János (Hun0r)

Némán ordítom neved

Hűvös hajnal, minden lélegzetvételt látva,
mint gyárkémény füstje, száll a nagyvilágba.
Út szélén kis sün magányosan didereg,
bár már nyakunkon az enyhülő kikelet.

Korai órán a Nap is még alszik,
a Hold, ki neki altatót dudorászik.
Néma, üres utcák, kietlen terek,
én vagyok az egyetlen, ki siet!

Hosszú, nehéz léptek. Egymás után szaporán,
a menetelésben hiányzol, ó, én Babám!
Homályba takart utcákon társam a magány,
nem is a hűvöstől fázom igazán.

Mitől az én lelkem vacogva didereg,
miután reszketnek bennem a zsigerek,
Te vagy! Körbeölel szerelem fellege,
mellette bárhol átölel az otthon melege.

Így hiába jár át a magány hidegen,
Babám/Ninám, tőled tüzes ajkam s lélegzetem!
Érted ég, lángol szüntelen idebenn,
égbe nyúl, vadul tombol a szerelem.

Tüdőm reng, forrón beleremeg.
Minden lehelettel némán ordítom neved!
Kikiáltom vágyakozásom lobogó tüzét,
s a magányra szabadítom szerelmünk dühét!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


5206162020. június 13. 13:25

Nagyon szép versedet szívvel olvastam. Gratulálok. Sándor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom