Szerző

Lengyel Zoltán

Életkor: 30 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 505 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lengyel Zoltán

Gyémántba zárva

Szerelem, ami behálózza az életed,
S csillogó gyémántként fedi el szíved.
Amely a szeretett lányért dobog,
S közben a drágakő csak forog-forog.

Mit lát a lelked a kristályon át?
Most vakítóan tiszta, boldog tájat,
Őszi szélben játszó, üde fákat,
De torzul a kép, hullnak az ágak.

Olykor fogyni kezd odabent a levegő.
Kinézel a világra. Az élmény szédítő.
Bent a régi vagy, de messze a külvilág,
Tested olyan mind egy marionett báb.

Időre vágysz, régmúlt és új tettekre,
Az igaz gyémánt ilyen erős bár ne lenne.
Hogy te csak ábrándozva bámulsz ki,
Miközben a párod mindezt nem érti.

Ha fellázadsz lelked bűntudat marja,
Félsz elvész szerelem ölelő karja,
Elárulod, eldobod, de ezt csak beképzeled.
Tudd, szivárványod színtelenné nem lehet.

Az ember akkor szárnyal s igazán boldog,
Ha a két szív lágyan egyként dobog.
És a vágy, az izgalom akkor marad örök,
Ha nem szűkös a hely csillogás között.

Hiába oly kemény a fénylő drágakő,
Ha az egyéniség nem mindig törhet elő.
Új burok kell mely színes, selymes és lágy,
S érzés megmarad csak kitágul a világ.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom