Vallattam...
vallattam csillagot és Holdat,
hogy majd áruljanak el téged,
hol is fekszel az éji porban,
s neked a halál-e még méreg.
lent minden embert átkutattam,
meghallgattam meleg sóhajuk,
minddel csak egy percig mulattam,
míg ők önként elhagyták maguk.
megjártam a mély sírokat is,
meg-megfújva a szebb csontokat,
még ha tudtam róluk, mind hamis,
kértem, hogy adjanak csókokat.
utolján most már hanyatt fekszem,
s könyörgök, hogy ifjún szülessél,
a halottas arcom is tetsszen,
de ki mindig voltam, úgy szeressél.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
varadics2021. február 23. 11:35
De szép.Gratulálok.Jól megírtad.Barátsággal: Csaba
CD57.sz2020. június 27. 16:02
Kívánom, hogy így legyen:
''ki mindig voltam, úgy szeressél.''
Szívvel, szeretettel olvastalak, gratulálok soraidhoz:
Klári
jocker2020. június 27. 11:38
Érdekes a leírásod, különleges is és tetszik is!
Gratulál;
jocker/Kíber/Feri
Motta2020. június 27. 09:33
Szép versedet szívvel olvastam.
Motta
Törölt tag2020. június 26. 10:32
Törölt hozzászólás.