Szerző
Vers

A verset eddig 50 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy Alexandra (poetlover)

Kéretlen fogantatás

Hogy megfoganjak, senki nem kért meg,
Azóta meg csak itt állok félszeg,
Volt egy élet, melyet anyámtól kaptam,
Megszülettem, pedig nem akartam.

Mégis itt állok most tanácsra várva,
Pár jó szóért állok karom kitárva,
Mégis mindig süket fülekre találok,
Megértésre majd 26 éve várok.

Úgy érzem, hogy magamra maradtam,
Véletlen mérgezett almába haraptam,
Ereimet körbejárja a méreg,
Belülről lelkem eszi egy féreg.

Van, hogy kérdeznék, de nem merek,
Vagy egyszerűen csak nincsenek olyan emberek,
Akiktől csöppnyi jóindulatot kapnék,
Talán akkor nem gödör alján maradnék.

Mondják sokan; így meg úgy kéne tenni,
De igazából senki sem tud a helyemben lenni,
Hogy lássa, nem mindenkire jó ugyanaz a cipő,
Lehet rám még túl nagy, mit más már kinő.

Csak egy piciny együttérzés kéne,
Nem tapad rám senki ember vére,
Hogy így kitaszítson a világ magából,
S kapjam a pofonokat folyton a javából.

Nem vagyok vad, gonosz ember,
Mégis megismerni senki nem mer,
Vagy jobb szó rá, hogy nem is akar,
Ismeret nélkül bélyegekkel takar.

Vadhúsként nő szívemen a fájdalom,
Megtépázta lelkemet sok ártalom,
Mit sok olyan ember tud okozni,
Ki megismerésem nélkül tud lefokozni.

Lehet a szép alma rohadt vagy fordítva,
Kaparom a falat magamban ordítva,
Hogy miért pont én kaptam ezt a sorsot,
Folyton csak orrom alá törik a borsot.

Vakvágányon sétálok éjjeli homályban,
Nem gyúl ki fény elmém szobájában,
Sokszor a sötétben tapogatózva keresem
A tűként szénakazalban eltűnt Életem.

Közben kezeimen kattan a bilincs,
Becsapódva nyikorogva zárul egy kilincs,
Riadtan, rettegve keresem a kiutat,
De egy árva fénycsóva sem mutat utat.

Bezárt elmém labirintusa,
Lelkem egész haláltusa,
Az életem egy tragédia,
Falig kapart lambéria.

Ha a tükörbe belenézem,
Önazonosság hiányát érzem,
Meggyötört szempárral állok szemben,
Képzeletbeli véres kés lóg kezemben,

Melyet már annyiszor megforgattak bennem,
Hogy nem is értem, miért kell itt lennem,
Testemen láthatatlan szúrások,
Melyet tükrömben csak én látok.

Annyiszor meggyilkoltak, mégis élek,
Volt ellenem ezernyi merénylet,
Már inkább csak az árnyam sétál velem
Árván, lógva vár mindkét kezem.

Hogy ki vagyok valójában? Sokszor már én sem tudom,
Álmatlan éjszakákon tanakodom,
Magyarázza el valaki nekem!
Mert ezt az embert lassan lehet, már én sem ismerem...

2020. június 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


poetlover(szerző)2020. július 7. 17:36

@Metta: Kedves Margit! Nagyon szépen köszönöm gratulációd, valóban ebben a versben benne van, jelenleg mit érzek.
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

poetlover(szerző)2020. július 7. 17:35

@Motta: Kedves Motta, köszönöm hozzászólást! Bízom benne, hogy megtalálom a kiutat.
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

poetlover(szerző)2020. július 7. 17:34

@John-Bordas: Kedves János! Köszönöm szépen, hogy ilyen figyelmes vagy, és ilyen szép hozzászólást hagytál nekem, nagyon jól esett! Remélem hamarosan kikerülök ebből az állapotból, és vidámabb verseket is olvashatsz tőlem.
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

poetlover(szerző)2020. július 7. 17:33

@feri57: Kedves Feri! Nagyon szépen köszönöm!
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

poetlover(szerző)2020. július 7. 17:32

@kisspatricia: Kedves Patrícia, nagyon szépen köszönöm! Minden jót kívánok Neked!
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

poetlover(szerző)2020. július 7. 17:31

@Stella.A: Köszönöm szépen kedves Mónika! Illetve a kis videót is!
Szívélyes üdvözlettel : Alexandra

Metta2020. július 6. 16:53

Fájdalmas,nagyszerűen megírt vers!
Szívvel,szeretettel gratulálok!
Margit

Motta2020. június 27. 09:57

Ne a szomorú múlton merengj, van kiút, azt keresd!
Szívvel olvastalak
Motta

John-Bordas2020. június 26. 23:46

Alexandra,az ég szerelmére,szeresd magad!Szeretni való vagy,okos,szép,tehetséges,verset írsz,mit varhatsz meg magadtól,szeresd magad,mert akkor más is tudni fogja,hogyan kell!Versed nagyon jo,drámai,remekül megírt monológ,Figyelőbe vettelek és szívet hagytam szeretettel,ölel János

feri572020. június 26. 20:17

Megható szomorú versed Alexandra
.🐦Szívvel olvastam
Feri

kisspatricia2020. június 26. 19:35

Szép ez a versed! Átérzem a fájdalmadat. Szívvel olvastam soraid.

Stella.A2020. június 26. 19:31

Szomorú vers pontos megfogalmazásban.
Sajnálom, hogy így érzel.
❤️
https://youtu.be/qnxGOl6Akag
Üdvözlettel
Mónika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom