Szerző
Varga Éva

Varga Éva

Életkor: 46 év
Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 330 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

Varga Éva

Elmentél

Ki tudja, hány éve már,
Hogy utolszor láttalak...
Ki tudja már, mily sokszor vártalak
Az ajtónál, a terem előtt,
Mint megannyi más diák,
Ki kezed alatt az évek során
Gyerekből lassan felnőtté vált...
Elmentek, elszaladtak az évek
Néhány pillanat alatt...
A középiskolába lépve
Azt hittem, leomlanak a falak.
Hittem, hogy más világban ébredek,
Más világba léphetek bele...
Szomorún kellett észrevennem,
Hogy sajnos, minden csak mese...
Riadt valóságban éltem át
Megannyi adatcserét.
S láttam mentegetőző arcodat,
Mintha titokban sejtenéd...
Elszállt az a pár év is...
S azóta megannyi rajta még!
Mégis a fájdalom ellenére:
Minden kis emlék ma meseszép.
Meséltem volna, de nem volt idő:
A csengő folyton csak csengetett...
A kezemben mindig csak könyv volt:
Megannyi vaskos, rengeteg.
Az évek múltak, búcsúztunk;
Én tűztem melledre szalagot.
S mikor egyszer ketten beszéltünk,
Elmorzsoltál egy picinyke harmatot
Szemed sarkából, s titkosan
Örök öleléssel szorítottál:
Mintha csak megállítanád
Azt a megfoghatatlan, vak időt,
Mire csöndben fátylat borítottál.
Összetörve, fájva indultam
Mosollyal arcomon tovább.
Sejtettem, a búcsúzás örök,
Más és zsúfolt utakon jár.
Kezemben szorítottam csak
A kis fekete dobozt,
Elkapni még néhány mosolyt,
Hol az emlék megfogott.
Az élet remekelt nekünk
Híres "Bolondballagást"
Debrecen utcáin - jelmezesen-
Felelevenítve a hagyományt.
Néhány találkozó, mi mindig,
Rendszeresen elmaradt.
Az élet írta terheit,
S a levélre válasz - más miatt -
Sajnos, már soha nem akadt.
Bátorság kellett, büszke dac
Megemelni a telefont.
A mély és búgó hang már más volt,
Munkám végére: a pont.
Minden segítség és elutasítás után
Csak szótlanul mentem tovább:
Tettem a dolgomat, mint mindig.
Azt, mire szüleim mellett
Társaiddal te is tanítottál.
Fájdalomtól meggyötörten ma is
Szótlanul búcsúzom:
Messzire int a távol,
Járj békével végtelen utadon!

Szeged, 2020. június 7., Dr. Kiss Antalné Apátfalvi Éva dr., egykori osztályfőnököm emlékére

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


evica920(szerző)2020. július 23. 16:31

@John-Bordas: Köszönöm a megtisztelő figyelmet és a visszajelzést! Örülök a gondolatoknak is!

evica920(szerző)2020. július 23. 16:31

@520616: Köszönöm... A jelenlétet, az olvasást, és a visszajelzéseket is.. Az élet azt hiszem, ezekben a dolgokban nem kivételezik... bocsánat.. a halál...

evica920(szerző)2020. július 23. 16:30

@Mama222: Köszönöm, hogy tetszik, és átérezhető! Örülök a visszajelzésnek is... Tiszteletem!

evica920(szerző)2020. július 23. 16:29

@gypodor: Nagyon szépen köszönöm, elhunyt osztályfőnököm nevében is..

gypodor2020. július 23. 10:29

Bocs! Most látom, a szív akkor elmaradt
Pótoltam
Gyuri

gypodor2020. július 23. 10:28

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gypodor2020. július 3. 06:57

Pedagógus szívvel! Szó nélkül!
Gyuri

evica920(szerző)2020. július 2. 13:32

@mystynekatika: Nagyon szépen köszönöm! Bízom benne, hogy méltó emlék egy olyan tanár számára, aki előadásaival is mély nyomott hagyott az emberekben, és magánemberként is lehetett rá számítani.

evica920(szerző)2020. július 1. 15:44

Nagyon szépen köszönöm a látogatást, és hozzászólást is. Kedves tőletek!

mystynekatika2020. június 30. 20:28

Tökéletes versolvasmányod, maradandó élményt nyújt!

evica920(szerző)2020. június 30. 17:57

Köszönöm a figyelmet és hozzászólásokat is, a kapott résztvét nyilvánításokat is!

Mama2222020. június 29. 17:39

Nagyon szép és szomorú! Réka

tomorg2020. június 29. 16:43

Emlék sorok a szeretet köntösében, szívvel, Gábor

John-Bordas2020. június 29. 15:23

Gyönyörű megemlékezés,megható,igaz szeretet sugárzik soraiból,úgy hiszem mi mind emlékszünk egy egy tanáruk rá,akinek szinte mindent köszönhetünk,az 5 ik szívvel gratulálok szeretettel,ölel,János

evica920(szerző)2020. június 29. 13:50

Kedves József! Nagyon örülök annak, hogy tetszik a versem, és a látogatásról nyomot hagyott. Köszönöm a figyelmet !

5367712020. június 29. 13:08

Megható, szép emlékezés.
Fájdalmas szívvel.
József

evica920(szerző)2020. június 29. 12:18

Köszönöm a figyelmet és a hozzászólásokat...

S.MikoAgnes2020. június 29. 10:47

Megrendítő, nagyon szép, fájdalommal teli emlékezést írtál egykori osztályfőnököd számára!
Óriási, elszorult szívvel: Ági

5206162020. június 29. 10:15

Nagyon szomorú verset hoztál. Hatalmas szívvel olvastam és köszönöm az élményt. Sándor

feri572020. június 29. 10:13

megható szomorú alkotásod átéreztem
Szívvel🌼🌼🌼
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom