Szerző
Bíró Krisztina

Bíró Krisztina

Életkor: 29 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 34 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Bíró Krisztina

Olvadó múlt, jelen és jövő

1
Egy éjszaka ültem a sötét szobában
Még sötétebb titkaim között,
S tudtam, hogy magányom párra nem lel:
Múltam elüldözött:
Bezártam magam.

2
Akartam zongorázni. Oly szépnek tűnt.
Pókhálós sarokba vágtam a dobom -
Mert éreztem, hogy semmi nem enyhíthet
Fekete, ködös, ólmos gondomon.

Akartam irányítani az esőt.
És bátran meglovagolni a szelet.
Azt hittem, meggyógyíthatom ily módon
Az én beteg és különc szívemet.

Néztem, ahogyan rajzanak a hangyák,
Csóváltam a fejem, ha elült a szél,
És a fűszál ahogy megvágta ujjam,
Kibuggyant a bőröm alól a vér.

Ezután elmentem egy kávézóba,
Meghúzódva rendeltem egy feketét,
S néztem a hölgyeket, az urakat,
És hallottam mindenféle mesét.

Szeretett gyerekük iskolába ment,
A kicsi babakocsiban rúgkapál...
Amaz ujján meg eljegyzési gyűrű,
Emez éppen egy új munkát talál,

Barátnők pletykálnak italuk fölött,
A pincérnők poharat törölgetnek,
Asztalon feszít a szalvétatartó,
Mások édességet eszegetnek...

Hány sors s hányféle élet, gondoltam,
Míg csöndben lebámultam asztalomra,
Egyedül voltam, magam vendégeltem,
Mint az egyedüllét rozsdás szobra.

Sajnáltam eltékozolt éveimet,
És azt, mit én nem élhetek meg soha.
Túl sokáig vergődtem már bilincsben,
Túl korán vitt el a folyók sodra.

Bezártam magam, azt dünnyögöm bambán...
És megvadulva eldobtam a kulcsot.
Azt hittem, hogy jobb lesz így mindenkinek...
Aztán bámulni kezdem a pultot:

Fizetni kellene... elővenni pénzt,
És menni valahova - nem is tudom...
Csak tovább, innen tovább, át mindenen,
És titkon belesni egy kulcslyukon...

Cellám régi kulcsát keresni kéne,
De valami mégis egyre visszatart;
A félelem, a harag és a többi...
Lábam sosem érhet biztos talajt...

(Tudom...)

Most megint mintha újra gyerek volnék...
És jön újra az árnyék arctalanul,
Tönkretegyem vagy ne tegyem? - kérdi ő...
És a jövő egyszerre megfakul...

Én akartam zongorázni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. július 2. 13:32

Meg kellene azt a kulcsot keresni.
Szép versedet szívvel olvastam.
Motta

kisspatricia2020. június 30. 06:52

Hűha! Kedves Krisztina! Varázslatosan szép és megható a versed! Köszönöm hogy olvashattam! Átérzik a fájdalom, a magány, amit én is sokszor érzek bár kapcsolatban élek. Hatalmas szívvel olvastam soraidat!

feri572020. június 29. 20:12

Gyönyörű alkotásod nagyon tetszik Krisztina
Óriási Szívvel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom