Szerző
Kántor Csenge Virág

Kántor Csenge Virág

Életkor: 16 év
Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 321 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (12)

Kántor Csenge Virág

Kincsőhöz

Egy kebelbarátság margójára

Sodródtam az árral az élet nagy tengerén.
Csak lebegtem, és nem tudtam, ki is vagyok én.
Hatalmas örvények lerántani készültek.
Gyönyörű, vad madarak fölöttem repültek.

Ott fent nem törődtek vele: szívem haldokol,
S rám itt a sötét mélyben vár ezer pokol.
Némán repültek az égen, majd tovaszálltak.
Eltűntek végleg, mint akik sohasem láttak.

A hideg hullámok egyre nagyobbra csaptak,
De egy-egy pillanatra még a felszínen hagytak.
Reményt ébresztve bennem: talán van még menekvés!
Ám ez csak ábránd volt. Kegyetlen ígérgetés.

Egy óriási óceánban fuldokoltam.
Csak egy kiutat kerestem, de nem találtam.
Nagy levegőt vettem, azt hittem, utoljára.
De valaki visszarántott a csónakjára.

Ha nem jössz akkor, rám egy óceán borulna,
S örökre habjának játéka lettem volna.
Kihoztál a sötétségből, vissza a fényre.
Soha többet nem volt szükségem segítségre.

Attól kezdve együtt szeltük a hullámokat,
Hadba szálltunk s legyőztük a viharokat.
Úgy szerettük egymást, akárcsak a testvérek.
Elválaszthatatlanok voltunk, szép emlékek!

Sok-sok éven át hajóztunk mi együtt.
Tengernyi sok tündöklő nap volt már mögöttünk.
De hát az életben semmi sem tart örökké.
Eljött a nap, mikor a mi utunk is megtörék.

Zátonyra futott csónakunk egy sziget partján.
Törés keletkezett barátságunk fonalán.
Először történt meg: másfelé húzott szívünk,
A sors úgy hozta, külön utakra kell lépnünk.

Te úgy döntöttél, maradsz a béke szigetén,
Én pedig folytatom utam a lét tengerén.
Egyedül szeltem ezután a hullámokat,
Kimentettem a zord vízből új barátokat.

De sosem feledtem azt, ki engem megmentett.
Nem szerettem senkit úgy, mint a testvéremet.
Te mutattad meg nekem, hogy ki is vagyok én.
Te voltál az, ki nem hagyott a víz fenekén.

Reméltem, meglelem még azt a kis szigetet.
És te ott fogsz várni rám, ha eljő a kikelet!

2019. május 27., Egy nagyon kedves barátomnak búcsú gyanánt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


FleurdelaBelle(szerző)2020. július 13. 07:08

@minekelek: Köszönöm!:)
Igen, amikor úgy döntött, más utakra lép, készítettem neki egy emlékkönyvet az első gimis évünkről. Ebbe írtam bele, de fel is olvastam neki az évzárón.:)
Csenge

minekelek2020. július 12. 19:05

Huh nagyon gyönyörű vers!
Remélem ez a közeli barátod is olvasta, vagy fogja.
Edit

FleurdelaBelle(szerző)2020. július 4. 13:11

@Motta: Örülök, hogy tetszett!:)

Motta2020. július 3. 15:42

Kedves barátság versed szívvel olvastam.
Motta

FleurdelaBelle(szerző)2020. július 2. 10:08

@111111: Köszönöm, Piroska!

1111112020. július 1. 19:13

Egyszer volt igaz barátsághoz méltó vers,szépre írtad,szívesen olvastam. Piroska

FleurdelaBelle(szerző)2020. július 1. 16:36

@feri57: @Eci: Hálásan köszönöm!😊

Eci2020. június 30. 16:10

Kedves Csenge! Gyönyörű szép alkotás! Óriási szívvel gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

feri572020. június 30. 12:52

Lenyűgözően szép alkotás Csenge
Nagy Szívvel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom