Szerző

Bodor Levente

Életkor: 19 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 45 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. június 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Bodor Levente

Ismét érted, kiért másért

Gondoltad volna, hogy szemem könnybe borul,
És a torkomba több tonnás gombóc szorul?
Érzed tán, hogy elmém rólad olvas könyvet,
Ezért arcom is keserű mosolyt fölvett?

Észrevennéd, hogy mindez csakis teérted,
Amiért én nem kívánnék öröklétet?
Szomorú dolog, de már nem gondolsz énrám.
Ha csak voltam, lehetek jövő még tán.

Az idő nem gyógyít, feledi a gondot,
Ezért az élet mélye engem elrontott.
Nem látok utat feléd, hiába nézem.
Magas falat húztál, ott vagy fent az égen.

A szél voltál nekem, simogattad arcom.
Nem engedted soha, hogy feladjam harcom.
Ennyi maradt nekem, adtál a szívedből,
Ez szerint lesz szívünk közt örök híd ebből.

Nem mondok le rólad, Isten is csak nézhet.
Nyugalmat nem kapok, addig nem is kérek,
Míg végre újra sétálunk sorsunk partján,
És megérted, hogy nélküled vagyok árván.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lobo2020. július 1. 00:58

Egy sokak âltal átélt érzést fogalmaztál meg gyönyörűen, minden elismerésem a tiéd.

kisspatricia2020. június 30. 20:21

Megható, szomorú versed szívvel olvastam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom