Szerző
Kencse Orsolya

Kencse Orsolya

Életkor: 24 év
Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 114 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. július 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

520616, feri57, gypodor, S.MikoAgnes, 1 láthatatlan tagunk

Kencse Orsolya

Nyugatra tekintek...

Légkönnyű létbe lép a tudatom,
Ez a táj nehéz, néma, nemes,
Múltba vész, mélybe merül el
Az, ki itt kapható kincseket keres.
Bárcsak lángoló lázban láthatnám nyugatot,
Sors, hová halmoztad holt hazád
Értékeit? Tudom, hogy van,
tomboló, termékeny tudat
Dolgozott e földön,
De az Idő idegen ingoványa,
A nyithatatlan, nyikorgó börtön
Magába zárta zöld zafírjait.
Ilyen az Idő, mit
Elemző, éles elme terem,
Mint aranyló arcú almára az
Eleven, égő, nyári nap alatt,
Ráharap, ringó derekára
Dajka dalokat dúdol,
S könnyes koszorúval temeti.
Így temette nyugtalan nyugatot,
De kié e vigasztalan vérpecsét?
Az Idő csak csócsálja mások szennyesét,
Finom fohásszal fehérre mossa,
Még a Sors szent, szálló fogadalma,
Hogy kitárja a ravasz, rátarti szíveket,
S a fehéret fekete foltokkal fesse meg.
Idő és Sors egymásba harapott,
Mint két kóbor kutya acsarkodának,
De Kié legyen e titkos, tébolyi teher?
Hova zártátok van Gogh szellemét?
Beethovent, Bachot, a bámulatost?
Nincsen példás pap, ki ép,
Nincsen a világnak valódi példakép.
Fojtja, fakítja ez a fosztogató
Örökségünk, illatos, illó indákkal tölti meg
A halál vermét, megszórja méreggel,
Rágja a földet, s jeges járommal járja át,
Rég látott ez a tüskés, torz vidék
Nevéhez méltó, magasztos árját.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


karma(szerző)2020. július 8. 08:50

Kedves Gyuri!
Köszönöm a gondolataidat.
Orsi

gypodor2020. július 8. 05:45

Így temette nyugtalan nyugatot,
De kié e vigasztalan vérpecsét?
Az Idő csak csócsálja mások szennyesét,
Finom fohásszal fehérre mossa,

Régen olvastam már ennyire elgondolkodtató verset. Nem egyszerű feldolgozni, mert többszöri átolvasást igényel és érdemel. Mennyre igaz, hogy ''Nincsen példás pap, ki ép, Nincsen a világnak valódi példakép''. Szinte soronként ütik az ember szívét a nehéz gondolatok. Messze kiemelkedik a kommersz versek sorából. Lehetne róla hosszas beszélgetést és vitát folytatni. A nyugtalan nyugat képe is érdekes. Egy picit bizonyára magyarázatra is szorul a felületes olvasó számára.
Kifejezetten aktuális gondolatokat rejt a vers.
Szívvel
Gyuri

Czirbela2020. július 3. 08:43

Kedves Orsolya!
Nagyon szép!
Szívből szívvel, üdvözlettel:Béla

karma(szerző)2020. július 2. 21:01

Köszönöm a kedves hozzászólásokat:). Arra inspirál, hogy folytassam az írást.

5206162020. július 2. 18:48

Kedves Orsolya! Nagyon szép verset ajándékoztál olvasásra. Örömmel tettem és gratulálok versedhez. Szívet hagytam mellette. Sándor

feri572020. július 2. 18:29

Gyönyörű alkotásod tetszik
Nagy Szívvel jelöllek kedvencemnek
Szeretettel
Feri

S.MikoAgnes2020. július 2. 18:16

Akkora verset írtál!
Titkosan mondod ki a kimondhatatlant!
Ez a tisztánlátás igazi áldott képessége!
Nagyon belém-csapott a vers üzenete! Szívemből szóltál!
Csodás a nyelvezeted, elkápráztatóak alliterációid!
Mint egy titkosírás, olyan a versed!
Értem!
Óriási szívvel és szeretettel ölellek, s tisztellek:Ági

Törölt tag2020. július 2. 17:59

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom