Szerző
Kacsó András

Kacsó András

Életkor: 63 év
Népszerűség: 77 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (24)

Kacsó András

Száz év után...

Megszülettem, bugyrába zárt a rend
- egy önmagába hervadó világ -,
szárnyam, vágyam figyelte barna csend,
bolyongó Nap, tévelygő holdvilág.

Zord történelmet nagyapám mesélt
fagyokból hajtó elmém tavaszán,
megtudtam, mi a csonka és az ép,
imádkozni tanított nagyanyám.

Felcsipegettem hulló magvait
az életfának, míg bírta begyem,
Hargitáknak követtem hamvait
keresztutaknál, völgyben és hegyen.

Voltak dolgok, amikről nem beszélt
a nagyvilág, a köz, a környezet,
nem érte Nap, nem háborgatta szél,
kímélte ásó és emlékezet.

Egy fogalom sokáig rejtve volt,
szülők tilalma, zárt titokszoba,
tudásom tárán sejlő szürke folt,
rozsdás lakat, enyészetmostoha.

A Trianon szó koppant, mint a kő,
gyermekévek, tündérmesék közé,
s akár a visszhang, olykor visszalő
a lélekbe, a szívharang fölé.

Nagyapám harca végzetébe múlt,
követte béke, százéves kudarc,
nyarak pernyéje, mi nyakunkba hullt,
s a tettet sújtó százezernyi sarc.

Mi nékünk gyászos, másnak édeni,
a kényes pompa, a versailles-i kert,
ahol a vesztes hagyta mindenit,
ahol a győztes várakozva nyert.

Azt gondolhatják, bánatos vagyok,
keseredett, dühös vagy szomorú,
egy sem igaz, fontak a csillagok
esőnyugalmat, közönykoszorút.

Az idő múlik, az ember tanul,
kősziklaleckét, szívgyakorlatot,
s őse, ki óvja láthatatlanul,
ébresztget utat, múltat, parlagot.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


AndrasKacso(szerző)2021. április 13. 10:47

@S.MikoAgnes: Óhajod parancs, kedves Ágnes. És köszönöm az értékelést.

S.MikoAgnes2021. április 13. 10:45

@AndrasKacso: Elfelejtettem rákattintani, pótoltam, így talán észreveszed, hogy itt jártam....

S.MikoAgnes2021. április 13. 10:43

''Zord történelmet nagyapám mesélt
fagyokból hajtó elmém tavaszán,
megtudtam, mi a csonka és az ép,
imádkozni tanított nagyanyám.''

Ehhez jött itthon a 40-es évek vége -apám egy évig börtönben koholt vádak miatt- aztán az 50-es évek-mert apám nem lett besúgó- halálba kergették 31 évesen-5 éves voltam, anyukám 27.
Igaz nagy versed hatalmas szívet ér, kedves András.
Nem írok csak szerénységeket, de örömmel látnálak önironikus, 70.
szülinapomra ''alkotott'' szösszenetemnél.
Szeretettel:
Ági

AndrasKacso(szerző)2020. november 10. 14:25

@Callypso: Sajnos így van ez, kedves Anna. Köszönöm szépen.

Callypso2020. november 10. 05:41

Élhetünk bármennyire is boldogan és elégedetten a jelenünkkel, a szívünkben mindig lesz egy űr és egy fájó heg a történelmünk miatt, úgy hiszem... Sok szeretettel, elismeréssel gratulálok, kedves András!

viola612020. július 5. 18:53

Jó volt olvasni.

m.falvay2020. július 4. 20:03

Egy évszázad fájdalmas keserűsége szól a versedből . Az akkor kapott sebeket nem gyógyítja az idő , valami mindig belemar .
Szívvel olvastalak .
Miki

gypodor2020. július 4. 15:55

Ez a vers számomra a kategória (Trianon) győztese
Szívvel
Gyuri

Teni2020. július 4. 14:30

Gratulálok András! Örömmel olvastalak!

Teni

Eci2020. július 4. 12:41

Kedves András! Remek vers! Nagy szívet hagyok jutalmul. Szeretettel Edit

Mikijozsa2020. július 3. 19:41

@princi: úgy van

5206162020. július 3. 18:53

Nagyon szép sors versedet szívvel olvastam. Gratulálok. Sándor

kokakoma2020. július 3. 18:03

Szíves tisztelettel. János

Stella.A2020. július 3. 18:02

@princi: értelek, köszönöm a pontosítást.

princi2020. július 3. 17:39

@Mikijozsa

Örülök, hogy sikerült megragadni a lényeget a kommentemben. Én nagyon nem a magyarság rovására beszéltem.

szalokisanyi12020. július 3. 17:11

Remek.
Sanyi

Czirbela2020. július 3. 16:56

Remek vers.
Szívvel gratulálok.
Béla

MeszarosneMaya2020. július 3. 16:54

Szomorúan fájdalmas versed nagyon meghatott. Pár éve Erdélyben dolgoztam. Ott megismerkedtem erdélyi magyarokkal, akik nagyon sok fájdalmas történetet meséltek nekem.Nem is hinnénk mi itt az őshazában, hogy Ti min mentetek keresztül. Szívem szakadt meg, és azt hiszem én ott lettem igazán magyar.Köszönöm gyönyörű versedet. Szívvel Maya

Mikijozsa2020. július 3. 15:56

@princi: az idő lehet ezer év is mert mi akkor is visszakérjük a múltat

Mikijozsa2020. július 3. 15:54

Utat mutatnak az ősök összeszedjük magunkat és nem bocsájtunk még a légynek sem gratulálok versedhez szívvel szeretettel

SzaipIstvanne2020. július 3. 15:50

Kedves András! Száz év keserüsége remek versben, melynél
szivvel időztem.
Mária

feri572020. július 3. 15:33

Kimagaslóan szép alkotásod tetszik András
Nagy Szívvel
Feri

VaradyEndre2020. július 3. 15:19

Kedves András!
Nagyszerű ,hazafias versedhez szívvel gratulálok.
Endre

princi2020. július 3. 15:01

@Stella.A

Nem neked szántam, mindenkinek. A te hozzászólásodon éreztem, hogy érintett vagy, csak ennyi.

Egyébként sajnos egyetértek én is veled. Minden szomszédunk közül a románok a legnehezebb eset...

Stella.A2020. július 3. 14:46

@princi: Én ezt tapasztalom a bőrömön. Egyet is értek veled, ám azt érzem, hogy engem, mint magyart a románok ellenségnek tekintenek. Még egy úgymond semleges közegben is.
Én kutatom a múltat. Ők valószínűleg nem.

Ne haragudj, nem értem miért nekem szántad a hozzászólásod.
Üdvözlettel
Mónika

CD57.sz2020. július 3. 14:45

Kiváló versednél hatalmas szívet hagyok:
Klári

princi2020. július 3. 14:22

Nagyszerű hazafias vers!

Vesszen TriaNOn!
''Száz esztendő nem a világ!''

Azonban hozzátenném, hogy nem érdemes átesni a ló túloldalára, hiszen azok az erők, amik akkor 18-19-20-ban szétverték az Országot, azok ma is dolgoznak. Nem szabad a szomszédaink ellen fordulni, mert az a bizonyos erő pontosan ezt akarja, hiszen a Szent Korona Országait azért osztották fel kicsi államokra, hogy egymást is sakkban tartsák.
1849 után is a nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésként. Ma kialakulóban van egyfajta közép-európaiság, és ezt akarják mindenáron megfúrni. És ezzel vigyázni kell, mert a nevető harmadik -a háttérből- már párszor jót nevetett a Kárpát-Medence népein.
Meg ne feledjük, Petőfi Petrovicsként született. Ahogy pl. Pavol Orszagh-Hviezdoslav Ország Pál-ként.

Több a közös az itteni országokban, nemzetekben, mint ami szétválaszt.

@Stella.A

princi2020. július 3. 14:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

5367712020. július 3. 14:22

Nagyon jó vers!
Szívet adok.
József

P.M.2020. július 3. 14:18

Kedves András! Gratulálok a vershez, szívvel, szeretettel.
Gita, aki '' 100 éve'' szintén határon kívül rekedt.

Leslie20162020. július 3. 13:40

Nagyszerű megemlékezés. Szívvel olvastalak.
László

Stella.A2020. július 3. 13:27

Kedves András!
Nagyszerű vers!
Épp pár hete ért utól ez a ''béke''... ''mert Románia kellős közepén, a magyarok el akarnak lopni egy részt maguknak'' - mondta nekem egy román nő.
Én Erdélyről még csak olvastam, de így is fáj az a mérhetetlen butaság, amiben szándékosan tartják az embert. (és valljuk be, sokaknak nem is büdös a szellemi, lelki, elméleti pöcegödör. Hiszen ott ''szabadon'' tengődhet az illető. ) Az a mérhetetlen csend, ami ezt a témát övezi világszerte.
Azt mondják, lesz itt még Nagy-Magyarország... Csak maradjon hozzá Magyar is!

Gratulálok a versedhez!
Üdvözlettel
Mónika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom