AZ ELFEKVŐBEN

Callypso2020. szeptember 10. 06:01

Bárhogy, bármilyen szemszögből értelmezzük is ezt a művet, fájdalmasan szomorú a mondanivalója, a megverselt hierarchia hitelessége... Szuper sorokba fogalmaztad mindezt, szeretettel gratulálok!

Locoen2020. augusztus 22. 13:34

Melankolikus, fájdalommal teli, megrázó, hiteles és érzékletes sorokkal átitatott kis érzékeny, őszinte és kissé rezignált pillanatéltetés, görbe tükör, végig precíz formában. Lélekből gratulálok alkotásodhoz, kedves Miklós!

Valós életképet festettél meg drámaian, erőteljesen és húsba vágóan versedben. Sajnos az egész társadalmunkra jellemzőek a fenti soraid mondanivalója, azzal maximálisan analógiába állítható. Ebben a stresszes, materialista világban már nem a szeretet, az igazság iránti vágy, a hit vagy az összetartás az, ami fűti az embereket, hanem a félelemmel teliség,
a hitehagyottság, megfásultság, a kiábrándultság, a hedonizmus, és a beletörődés. Mint a szomorú és fáradt áramkörök, amelyek még táplálják a processzor igényeit. És sajnos ez a helyzet csak negatívabb vetületű lesz, ameddig nem tér vissza az emberek zöme a Teremtőhöz és Krisztushoz, mert igazi szabadságot és lelki békét csak ők adnak.

Sok sikert kívánok a továbbiakban, áldással és értékadó ihlettel karöltve, és mivel legújabb versem kapcsán még nem tetted tiszteletedet, így sok szeretettel látlak, amint időd és energiád engedi!

Üdv.

Tamás

Locoen2020. augusztus 22. 13:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Arvai_Emil2020. július 23. 20:49

A költő immár leírta... Búcsúzunk, mindjárt szólítanak...
(Köszönet a versért, üdv. : ÁE.)

jozsefsoltcsosz2020. július 15. 11:10

Kiváló pillanatképedhez/jellemzésed hez gratulálok! ❤️

kicsikincsem2020. július 14. 08:06

Szemeim előtt a felvázolt történés... fájdalom , amit érzek. A vershez szívvel gratulálok.
Ilona

Mama2222020. július 13. 15:06

Meghato és szép! Gratulálok! Réka

zsuzsakalocsa2020. július 12. 19:52

Kedves Miklós!
Szomorú, emlékező és igaz soraidhoz nagy szívet hagyok szeretettel:
Zsuzsa

Bo_Flowers2020. július 12. 13:23

Ez nagyon megható köszönöm szépen neked az élményt

60afrod2020. július 12. 10:43

Kedves Miklós!

Szomorú versedet, szívvel és figyelővel olvastam.
Szeretettel:Ildikó

szalokisanyi12020. július 12. 05:41

Megdöbbentő alkotás.
Szívvel: Sanyi

Mikijozsa2020. július 11. 20:00

szószerint példáiul a szeretet mintha kezdenénk elfelejteni, nagyon tanulságos amit leírsz szűkszavú, de éles képekben,
s hogy mi jön ezek után, na jó, mi öregek egy szerencsénk folytán, innen hamar lelépünk, de i mi lesz a többivel... válasz nincs, üdv és béke jobbulást kívánok

meszaroslajos602020. július 10. 22:06

Fájdalmas soraidnál szívet hagyok, Lajos.

Ahita2020. július 10. 15:58

Az elfekvőben már kikopik a humor csírája is, talán már ''nagyvizit'' sincs, talán ez a legtragikusabb szembesítés ember és ember között...
Kedves Miklós, szívvel, szeretettel voltam elgondolkodtató, remek versednél.
Éva

Gloren2020. július 10. 12:18

Kedves Miklós!
Megrázó, döbbenetes, nagyszerű nyolcsoros! Gratulálok nagy Szívet 💗hagyva sok Szeretettel, ragyogóan szép napokat kívánva: Tünde

1952.02.092020. július 10. 09:15

Hát igen, sajnos így van.

Csiplaci2020. július 9. 21:24

Fájdalmas emlékek ébrednek... gratula!

Törölt tag2020. július 9. 21:16

Törölt hozzászólás.

Nichi-ya2020. július 9. 21:02

Szomorú, ütős alkotás. Szívet hagyok, sok szeretettel.

dobosigyorgy2020. július 8. 21:24

Szomorú versedhez szívvel gratulálok.
Gyuri

lorso2020. július 8. 18:35

Ütős lett!
Zsolt

judit.szego2020. július 8. 16:02

Gratulálok,kedves Miklós!!!!

ODDS2020. július 8. 15:03

No, igen! És akkor is igen, ha nem!

ambrus.magdolna2020. július 8. 12:04

Kedves Miklós!

Mennyire szívbemarkoló , Fájdalom versed, megkönnyeztem, de méltó szívvel jutalmazom!
Üdvözlettel és nagy elismeréssel:Magdi!

Doli-Erzsi2020. július 8. 07:56

Ezekre nincsenek szavak...
Helyette csak egy nagy szív!
Erzsi

logosz2020. július 7. 12:57

Szívbemarkoló, remek vers. Szívvel, Gábor

editmoravetz2020. július 7. 08:15

Megrázó sorok - s mennyire mély igazságot hord magában.
Szívvel-szeretettel: Edit /68./

rapista2020. július 7. 07:43

Döbbenetesen igaz.

Kipy2020. július 7. 05:09

A végén én speciel 'mindünket' olvastam. Mindkét értelemben ütött, ahogy egy csattanónak illik egy ilyen felvezetést követve.

nefelejcs2020. július 6. 22:39

Én megszólalni sem tudok, ezért kértem segítséget Petőfitől:''Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem!''
Szomorú szívvel: Anikó

Metta2020. július 6. 14:22

Kedves Miklós!
Szomorú,megrázó sorok!
Szívvel,elismeréssel gratulálok!
Margit

1111112020. július 6. 14:22

Ütős,szíven ütős vers. Piroska

babumargareta012020. július 6. 13:32

Drága Miklós. Sokat lehetne eme témáról írni.Az ,aki nincs érintve közvetlen nem tudja felfogni mit jelent minden nap.dolgozni halálra ítélt betegek mellett.Egy idő után belefasulsz a saját erzelmeidbe .Sajnos 25 évi munka után már nem érzed azt mint az első betegeknél.Szeretettel kívánok szép napot Olyan téma amit nem lehet elvetni sem hozzászólni a terjedelme miatt. Tisztelettel....Babu

Bo_Flowers2020. július 6. 11:37

Nagyon meghatóan fogalmaztál nagyon szépen megalkottad úgyhogy csak így tovább és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt

urattila2020. július 6. 11:10

Gratulálok soraidhoz! Attila

M.Laurens(szerző)2020. július 6. 09:41

================================
Kedves Barátaim és olvasóim: @520616: @536771: @Zsuzsa0302: @Sida: @VaradyEndre: @SzaipIstvanne: @kisspatricia: @orok.szerelem55: @Edeke: @John-Bordas: @Sanyipapa: @uzelmanjanos956: @ditte142: @gypodor: @hangyasi: @remember: @feri57: @barnaby: @amalina: @Leslie2016: @CD57.sz: @J.Klari: @J.Teca: @szalay: @kokakoma: @S.MikoAgnes: @Pflugerfefi: @Eci: @dufmar: @Molnar-Jolan: @Fenyhozo: @Evanna: @JohanAlexander: @hillailaszlo-ve: @Teni: @Motta: @miriam: @dvihallyne45: @anci-ani: @m.agnes: @tomorg: @molnarne: @MeszarosneMaya: @hgm-gaboca: @babumargareta01: @madaras: @Dram: @Khadija: @Barthal: @D.Eniko: @Katkamano: @rildi:
Köszönöm szépen, hogy ennyien olvastátok ezt a rövidke nyolcsorost, aminek nem volt célja a világ megváltoztatása, de mégis sokatokban keltett e nyolc sornál jóval mélyebb gondolatokat, mintegy belülről folytatva azt. A mai világban, amikor a híradóban is kikockázva láthatjuk csak a ''nyugalom megzavarására'' alkalmas képeket, ez a pár sor pusztán a kockák alá nyújt betekintést, a véleményeket az olvasóra bízva...
====================================

rildi2020. július 6. 07:53

Jaj, de keserű! És a legborzasztóbb, hogy nagyon is életízű...
Szeretettel olvastak, kedves Miklós!
Ildi

Katkamano2020. július 5. 23:35

Erős!

D.Eniko2020. július 5. 22:35

Nagyszerűen láttatod versedben!

Gratulálok!
Enikő

Barthal2020. július 5. 19:11

Hm... milyen más, milyen egészen elképesztően eltérő másik szemszögből megélni ugyanazt a közeget!
Döbbenetes megfigyelés, és még megdöbbentőbb, ahogyan versbe foglaltad!
Remek!
Gratulálok: Ági

viola612020. július 5. 18:50

😅

Khadija2020. július 5. 17:54

Elszomorító 😔
Elgondolkodtató az is hogy az orvos miért lett orvos.
Hisz kinek igazi hivatás az nem ir le senkit.
Kivánom a legjobbakat , egészséget .
Szivvel szeretettel
Angelika

Dram2020. július 5. 16:34

Kilátásnak is elgondolkodtató.
Szívvel; András.

madaras2020. július 5. 13:26

Valami hasonlót én is átéltem -az idén - január és március között.....
Egy olyan osztályon feküdtem, ahol 70-nél többen voltunk (onkoradiológia) és ott sajnos volt olyan éjszaka, mikor ketten is elhunytak.....rossz alvó vagyok - így az éjszakai szenvedések hangjai, a nővért hívó vészjelzők - és a csont soványra lefogyott beteg látványa ma is borzongást kelt bennem....
Elismeréssel hagyok nagy szívet versednél.

babumargareta012020. július 5. 12:55

Drága Miklós!
Olyan különösen állapítottad meg az ''elfekvő átmeneti tünetét'' ,mintha valami másról akartál volna írni és ez csak véletlenül csúszott be a költeménybe.
Végül is a dolgozó nem fog minden esetből lelki problémát csinálni.
Végzi a megszokott munkát úgy ahogy mi is tesszük.A megállapítás nem az emberre vonatkozik hanem a felfogásban,gondolom,ki ahogy értelmezi!!!!
Egy kicsit zavaros számomra ,hiszen ha meggondolom hány halálra ítélt beteg mellett is végezzük a ránk háruló feladatot,mint egészségügyi alkalmazott nap mint nap.:))
Komoly téma ,de valami nem stimmel.
Gratulálok drága Miklós tudod ,hogy nagy tisztelőd vagyok,de ebben az esetben elgondolkoztam,mit tennél Te ha orvos volnál?
Gratulálok sok szeretettel és nagy szívvel...Babu

hgm-gaboca2020. július 5. 11:57

Lelohasztó érzés és szívszorító...Gratulálok soraidhoz...
A monotonság lasú gyilkosa a léleknek...üdv Gabi

MeszarosneMaya2020. július 5. 09:40

Borzasztó, szomorú, megrázó. Sajnos a fásultság előbb utóbb eluralkodik az egyszerű embereken, és végzik a dolgukat,hisz ez nem hivatás, csak pénzkereseti lehetőség. fecsegnek meggondolatlanul, lelketlenül.Szívvel. maya

M.Laurens(szerző)2020. július 4. 23:12

@41anna: Ez egy cifra történet a kórházi ágyak átalakításának korából. Szerencsére nekem csak három napig tartott, de az 30 nappal is felért. Ha egyszer megírom akkor novella lesz belőle, mondjuk 30 oldalas. 😂 Egy biztos, nem mindennapi történet.

41anna2020. július 4. 22:08

@M.Laurens: Szomorú ha jómagad is elfekvőben voltál,mert akkor a saját családodnak nem volt ereje rád,ami még szomorúbb,hisz azért vagyunk család hogy jóban rosszban ápoljuk egymást!
Egészséget kívánok Neked!
Melinda

M.Laurens(szerző)2020. július 4. 21:25

@m.falvay: Azt hiszem, hogy pontosan értettük egymást. Én is ezt osztom.

M.Laurens(szerző)2020. július 4. 21:23

Kedves @41anna: !
Ez a mindössze nyolc sor, nem ítélkezik és még véleményt se fogalmaz meg, pusztán-csak egy pillanatkép ami az olvasóban kelt gondolatokat.
A sors fintora, hogy jómagam is voltam befektetve, de az egy másik és sokkal, de sokkal hosszabb történet lenne, és prózában. Érdekes a felvetésed, mert lehetne azon elmélkedni, hogy a takarító ez esetben empatikus-e avagy sem. Az én olvasatomban igen. De ezt mindenki döntse el önmagában...

m.falvay2020. július 4. 20:56

A megszokás , a közömbösség sokszor csak védekező állapot .
A beteg viszont nehezen tudja elviselni .
Szívvel Miki

fodoristvanne2020. július 4. 20:39

Kedves Miklós!

Szomorú ez, de sajnos nem mindenki tudja megfelelő módon védeni magát a munkahelyi ártalom okozta kiégés veszélyétől. Engem is megdöbbent, ha ilyen hozzáállást látok, mert bár tudom, hogy mindenkinek megvan a maga baja, problémája, azért jó lenne egy kis tisztelet és alázat embertársainkkal szemben, hisz soha nem tudhatjuk, mikor kerülünk mi is egy ilyen kórházi ágyra.
Elgondolkodtató, remek alkotásodhoz nagy szívvel, szeretettel gratulálok!
Erzsike

41anna2020. július 4. 18:56

❤ 47. Ez nagyon szomorú dolog,így írni a takarítóról....,mert lehet éppenséggel sajnálja az elfekvőben lévő embereket....,
nem szabadna lelkileg bántani senkit így ,még ha tudjuk is hogy ''a doktor leíta őket''...
az én lelki világom ezt a gondolkodás nemigen veszi be!
Bocsánat hogy a véleményemet le írtam.
Melinda

molnarne2020. július 4. 18:22

.Szomorú fájdalmas soraidhoz szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA

tomorg2020. július 4. 18:03

Kedves Miklós
remek alkotás, szépen szemléltet munkát, sorsot, természetes megszokást, van ki ezt a feladatot kapja
szeretettel olvastalak...
Jó szívvel, lelki jó barát,
Gábor (45)

jocker2020. július 4. 17:39

Igen, ott van a kutya eltemetve, hogy neki ez munka és eleve nem veheti magára, sok-sok ember baját...
Ilyen az emberek világa!
Jól írtad meg: csak gratulálni tudok!
jocker/Kíber/Feri

B...yL...o2020. július 4. 17:18

Sajnos, jól elkaptad a takarítónő által nem szépített valóságot.
A versed kitűnő.
László

1-9-7-02020. július 4. 16:14

Kedves Miklós szívszorító igaz versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

m.agnes2020. július 4. 16:11

Jó vers!

anci-ani2020. július 4. 16:02

Szomorú, fájdalmas igazságok ezek...
Nagy szívvel, szeretettel:
Anci

dvihallyne452020. július 4. 15:24

Szívvel gratulálok!!
Üdvözlettel:Saci

miriam2020. július 4. 15:14

Remek ez a ''látlelet'' ! Szeretettel, Miriam.

Motta2020. július 4. 15:06

Szomorú helyzet, de valós.
Szívvel olvastalak
Motta

Teni2020. július 4. 14:27

Gratulálok!

Teni

hillailaszlo-ve2020. július 4. 14:00

Tökéletes látlelet!
Remekül megírtad!
Meghatóan fájdalmas versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

JohanAlexander2020. július 4. 13:39

Miklós, keserűen nagyszerű versedhez,
őszinte szívvel gratulálok!

Evanna2020. július 4. 13:15

Ez van!
Kedves Miklós remek, egyben szomorú versed szívvel olvastam!
Evanna

Fenyhozo2020. július 4. 12:37

Mély gondolatokat feszegető vers, azt hiszem ettől a leírt helyzettől mindenki fél...

Molnar-Jolan2020. július 4. 12:21

Ez KO! Napom verse.

dufmar2020. július 4. 12:16

Ez nagyon ott van!

Eci2020. július 4. 12:14

Kedves Miklós! Szomorú, de igaz! Szívvel, szeretettel olvastam versed! Edit

Pflugerfefi2020. július 4. 11:35

Morbid és mègis valós!
Szivvel gratulálok Miklós
remek versedhez!
Feri.

S.MikoAgnes2020. július 4. 11:20

Drámai tömörség, kitűnő vers!
Az elfekvő nagyon kemény hely!
Orvosok és ottani dolgozók szemével nézve másképp gondolom,
mert nem halhatnak meg minden egyes beteggel!
Segítenek a Hospice Szolgálat tagjai!
Szívvel gratulálok versedhez:Ági

kokakoma2020. július 4. 10:52

Sajnos ''verseddel'' az életben is találkoztam már. Szíves tisztelettel. János

szalay2020. július 4. 10:03

Kedves Miklós,segítség csak a szeretet lehet(ne)
szívvel olvasva István

J.Teca2020. július 4. 09:59

Kedves Miklós! Szívvel(25.), szeretettel olvastam tanulságos versed.
Üdvözlettel:J.Teca /Terézia/

J.Klari2020. július 4. 09:46

Fájdalmas versedhez nem lehet szavakat találni.
Nehéz téma, súlyos vers.
Szívet érdemel.

CD57.sz2020. július 4. 09:17

Jelenünk lelketlen nagy igazsága!
Kiváló versednél szeretettel hagyok
szívet kedves Miklós:
Klári

Leslie20162020. július 4. 08:53

Nagyszerűen érzékeltettél egy komoly fájdalmas témát.
♥
László

amalina2020. július 4. 08:53

Szomorú versedhez szívvel gratulálok!.
éva

barnaby2020. július 4. 08:24

Gratulálok Miklós remek versedhez. Üdvözöllek barátsággal:b

feri572020. július 4. 08:08

Szomorú, nagyon szép emlékezésversed Laurens
Nagy Szívvel olvastam
Feri

remember2020. július 4. 07:37

Félelmetes ábrázoló képesség atiéd barátom! Csak gratulálni tudok versedhez!

hangyasi2020. július 4. 06:59

Kedves Miklós.

Remek ám súlyos vers lett.

Nagyon tetszik!

gypodor2020. július 4. 06:55

ÜTŐS
Szívvel
Gyuri

ditte1422020. július 4. 05:11

KEDVES MIKLÓS!
''_Teremtőm, a megszokás mekkora úr-
Munka és halál már köznapi dolog''

''Miközben felmos, magában így morog:''
''A doktorok már leírták mindünket.''

Naponta szomorúan tapasztalom :
az életben, a filmeken, a fejekben!
Nagy igazság, bár ne lenne az!
Nagyon nagy szívet küldök mai, kora reggeli elgondolkodtatódért, szeretettel:
Erzsébet

uzelmanjanos9562020. július 4. 01:26

Szomorú, fájdalmas versedhez nehéz hozzászólni:János

Sanyipapa2020. július 4. 00:08

Realitás
❤
Sanyi

John-Bordas2020. július 3. 23:06

Versed érdekes témát vet fel arról,ahogy az emberi elme védelmezi magát a traumatol,igyekszik nem” átélni” a szenvedés látványát,de rutinná változtatja,hogy sérülés nélkül túlélje.Pelda rá,hogy emberek évekig nem veszik tudomásul szeretteik halálát mert képtelenek megbirkózni a gondolattal,vagy katonák háborúban teszik ugyanezt elesett bajtársa ik esetében,a 11 ik szívvel gratulálok szeretettel,ölel János

Edeke2020. július 3. 22:57

Egy ember kórházba kerül. Az első éjszaka meghal az egyik szobatársa. Második éjszaka meghal a másik. Reggel felháborodva mondja a nővérkének:
- Miért nem csinálnak, egy külön szobát a haldoklóknak?
Mire a nővér:
- Nevetni fog, ez az...

orok.szerelem552020. július 3. 22:27

Kedves Miklós!
Sajnos, manapság sok embert a közömbösség ural.
Nagyon szomorú, színigaz minden sorod!
Szívvel, őszinte elismeréssel gratulálok!
Margit

kisspatricia2020. július 3. 22:10

Szívvel olvastam ezt a szomorú igazságot hordozó verset!

SzaipIstvanne2020. július 3. 22:00

Kedves Miklós! Sajnos többször időztem betegeimnél a
kórházban, így még jobban átérzem versed fájdalmas
gondolatiságát. Szivet hagytam,
Mária

VaradyEndre2020. július 3. 22:00

Valóban szörnyű az ,hogy bármi iránt közömbössé válhat az ember .
Szívvel: Endre

Sida2020. július 3. 21:57

8 sorban tökéletesen leírod az elfekvő közömbös borzalmát.
Klári

Zsuzsa03022020. július 3. 21:52

Kiváló vers. Szomorú, fájdalommal teli és szép.
Szívvel, szeretettel olvastam:
Zsuzsa

5367712020. július 3. 21:33

Nagyszerű,fájdalmas emlékezés.
Szívet adok.
József

5206162020. július 3. 21:29

Szomorkás versed nagy igazságot mond. Szívet hagytam versednél. Gratulálok. Sándor