Az Édesapám
Mikor kisgyermek voltam,
Édesapám megfogta kezem,
Vezetett,
Hogy el ne essek.
Később, mikor nagyobb lettem,
Tanácsokkal látott el - fiam...!
Mindig hallgattam rá...
Bár néha zavart már,
Hogy oly sok gondot viselt rám.
Sokat dolgozott,
Családjáról gondoskodott.
Soha! Nem káromkodott,
Harangszókor mindig imádkozott.
Évek óta nem él már,
Ahogy hívő emberként,
Idős korában mondta,
Nemsokára"hazatalál".
Hazaért...
Felhők mögül néz,
Álmomban visszatér...
Megdicsér.
Kísér az el nem múló
Örök bánat,
- Nincs többé Édesapám.
Csak még egyszer láthatnám.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2020. szeptember 17. 09:04
Mélyen megérintő vers!
Ha lenne 200 figyelőd, 100 szívnél tartanál!
Én a 8-hoz 1 nagy szívet adhatok!
Tehát szívvel :
Ági
Törölt tag2020. július 14. 21:34
Törölt hozzászólás.
1111112020. július 7. 11:59
Szépen őrzöd emlékét, most is szívvel jártam nálad. Piroska
ditte1422020. július 5. 13:15
Kedves István!
Szívhez szóló!
Nagyon megható!
''Sokat dolgozott,
Családjáról gondoskodott.
Soha nem káromkodott,
Harangszókor mindig imádkozott.''
Nagyszerű ember lehetett, ritka
aki nem káromkodik, s családjáról
rendesen gondoskodik!
Nagy szívet hagyok:
Erzsébet
Eci2020. július 5. 12:00
Kedves István! Meghatóan gyönyörű megemlékezés. Együttérző szívvel olvastam. Szeretettel Edit
60afrod2020. július 5. 08:44
Kedves István!
Megható, szép versedet, szívvel olvastam.
Ildikó
John-Bordas2020. július 5. 00:19
István,nagyon szépet írtál,ez biztos,hogy szíved mélyéről íródott,a 3 ik szívet adtam szeretettel,ölel János
feri572020. július 4. 22:30
Szomorú megható versed átéreztem
Nagy Szívvel olvastam
Barátsággal
Feri
5367712020. július 4. 22:00
Nagyon megható, gyönyörűszép, bensőséges emlékezés!
Szívvel:
József