Időzsineg
Az álom varázslatos tengerében úsztam,
mikor ébresztőm felvillant,
s közölte velem szándékát búsan,
mire szemem felcsillant.
A csillogás hamar megfakult,
hisz rájöttem, elég volt.
Türelmem zsinege meglazult,
hiányzott, ami régen volt.
A madarak derűs csicsergése,
az autók brümmögése,
az égbolt kékes derengése,
a metró vad sebessége.
De most itt állok én,
cellám rácsait kitörtem,
nem merengek többé én,
mert börtönömből kijöttem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
TMatyi(szerző)2020. július 13. 19:24
@1-9-7-0: Köszönöm szépen!
TMatyi(szerző)2020. július 13. 19:23
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
1-9-7-02020. július 13. 18:38
Nagyon szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
TMatyi(szerző)2020. július 9. 22:26
@szombati: Nagyon szépen köszönöm! 🙂
szombati2020. július 9. 21:10
Kedves Árpád!
Egyedien és szépen kifejező versed, nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is verseimnél.
Üdvözlettel.
Tisztelettel.
Gratulálok!
Tibi 🙂