Bálványomnak
Áldásra váró életek,
Ébredő álomképzetek
Árnyékában bujkál egy lány,
Igazi, gyönyörű bálvány.
Szívem ég, az agyamban jár,
Olyan forró tőle a nyár,
Hogy a tűz szinte megrémít,
Puszta léte úgy megszédít.
Beszélnék, de szavam akad,
Félek, tőlem messze szalad,
Szem nem lát, a szerelem vak,
Az érzés kegyetlenül vad.
Fájó sebet éget a Nap,
Vajon viszonzást mikor kap,
Hogy elmúljon a rémálom,
Hogy fájdalmam is elszálljon?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. július 16. 06:33
Tetszik a versed. Szívvel.
László
Zsuzsa03022020. július 13. 08:01
Csodaszép vers!
Szívvel olvastam:
Zsuzsa
5367712020. július 12. 21:51
Gyönyörű vágyakozó vers! Őszintén remélem, hogy szívet ér!
Nálam szívet érdemel:
József