Valahol
Valahol sziklák állnak
vörösen mint a bánat.
Valahol moha lepte
kövek izzanak mint
a naplemente.
Valahol kedvesek
és megértők az emberek.
Gondolom én és hajnalt
ringatva egyszer csak
felébredek.
Valahol bánat söpör
ezernyi lelket és
ezernyi vétket töröl
ezernyi rettenet.
Ne kérd hogy megértsem.
Kevés vagyok én ehhez.
Tű fokán áll a gyúló Nap
és ragyogva szól
az emberekhez.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Pflugerfefi2020. július 15. 19:12
Remekség!
Szép gondolatok!
Szivvel gratulálok!
Feri.
lantgyorgyi32020. július 15. 13:23
Nagyon Szép vers remek gondolattal.
Szeretettel olvastalak , szívet hagyva jártam nálad.
POET Györgyi
acsbalint2020. július 15. 11:10
Tetszik a vers, jó a ritmusa, a rímei
szívvel
Ács B
kisspatricia2020. július 15. 10:28
Szép vers!
feri572020. július 15. 09:50
Nagyon szép életversed
Nagy Szívvel olvastam
Feri
Leslie20162020. július 15. 09:13
Elsőként gratulálok versedhez. Tetszik. Szívet adtam.
Figyelőmbe is vettelek. Olvasni foglak.
Megtisztelnél viszont látogatásoddal, verseimnél.
Köszönettel és Poet barátsággal.
László