Lipcsei László

Különös érzés hatalmába kerített...

Különös érzés hatalmába kerített,
Elvette minden tiszta, s józan eszemet,
Rút, s fakó napjaimba világot hozott,
Tört szívem haldokló lángja újra lobog.
Észrevétlenül, ravasz módon költözött
Szívembe. S bensőm újra zöldbe öltözött.
Zajos-háborgó lelkem nyugalomra lelt.
Békesség, öröm és vígság honol itt bent,
Egyetemessé növekedett a szent csend.
Tövissel koszorúzott homlokom csókold,
Törékeny lelkemet halk szavaddal ápold.
Ím megjöttél zord hajlékába szívemnek,
Nincs többé sötétség, egyre mégis kérlek:
A szeretetedet elmúlni ne engedd!