Különös érzés hatalmába kerített...
Különös érzés hatalmába kerített,
Elvette minden tiszta, s józan eszemet,
Rút, s fakó napjaimba világot hozott,
Tört szívem haldokló lángja újra lobog.
Észrevétlenül, ravasz módon költözött
Szívembe. S bensőm újra zöldbe öltözött.
Zajos-háborgó lelkem nyugalomra lelt.
Békesség, öröm és vígság honol itt bent,
Egyetemessé növekedett a szent csend.
Tövissel koszorúzott homlokom csókold,
Törékeny lelkemet halk szavaddal ápold.
Ím megjöttél zord hajlékába szívemnek,
Nincs többé sötétség, egyre mégis kérlek:
A szeretetedet elmúlni ne engedd!
2009. július 18. - Akrosztichon...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mezeimarianna2009. október 20. 01:51
Örülök:))Szép vers!!Gratulálok!!!:)
tanarilla2009. október 19. 13:23
Gyönyörű... :) Gratulálok!