Szerző

Horváth Clarissa

Életkor: 17 év
Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 245 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. július 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Horváth Clarissa

Ki vagyok én?

Mint szárnyaszegett madár, hullik lassan alá
dédelgetett álmom, mi már szirmait bontaná.
Mint partra vetett hal, mi nap mint nap vergődök
s kétségek között az élet értelmén tűnődök.
Mint kitanított papagáj, ismétlem magam
segítséget kérve, de nem hallják meg a szavam.
Mint hűséges öleb, talán, lehet, az vagyok,
kit elzavarnak, ennek ellenére maradok.

Talán semmi, vagy talán minden lehetek,
szél, víz, levegő, az esték és a reggelek.
Nem tudom, mi vagyok, biztosat nem tudok,
csak itt vagyok, létezem, előrébb nem jutok.
Fényhez fordultam, szavakat formált a szám,
kérdeztem, miért vagyok, de Ő nem szólt hozzám.
Szóltam a sötéthez, mondja meg, ki vagyok,
S Ő halkan suttogta: "Kit a Halál itt hagyott".

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


60afrod2021. február 3. 07:59

Szép szomorú versedhez, szívvel gratulálok!
Szeretettel:Ildikó

ereri2020. november 26. 20:04

''Nem tudom, mi vagyok, biztosat nem tudok,
csak itt vagyok, létezem, előrébb nem jutok.''

Magamra ismertem a soraidban kedves Clarissa! Tetszik a kitárulkozó őszinteséged és ez a sallangmentes közlésforma, amely tökéletesen közvetíti a nívós tartalmat! Igazán szépen írsz! Kifejező soraid mellett nagy-nagy, együttérző szívem - szeretettel, tisztelettel: E. E.

CD57.sz2020. november 12. 07:31

Önmagunk megismeréséhez néha egy egész élet is kevés,
de a válaszok keresése folyamatos....
Szívvel, szeretettel gratulálok versedhez: Klári

Szandra0072020. augusztus 4. 20:50

Szomorú versedhez szívet hagyok és figyelőmbe veszlek.

Üdv Szandra ♥️

Motta2020. július 25. 19:59

Szomorú, szép önismereti versed szívvel olvastam.
Motta

gypodor2020. július 24. 16:34

Fényhez fordultam, szavakat formált a szám,
kérdeztem, miért vagyok, de Ő nem szólt hozzám.
Szóltam a sötéthez, mondja meg, ki vagyok,
S Ő halkan suttogta: ''Kit a Halál itt hagyott''.

Ilyen az ember Önmagára ébredésének kora!
Jól megírtad! Ezekre meg kell keresni a belső válaszokat.
Szívvel
Gyuri

gypodor2020. július 24. 16:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

feri572020. július 24. 06:21

Szomorkás nagyon szép önismeretversed tetszik
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek.
Nagy szeretettel várlak Clarissa én is a versemnél
Szeretettel és Tisztelettel
Feri

Leslie20162020. július 23. 23:10

Igazán figyelemre méltó alkotás a versed.
Kedvencemnek jelőltem.
Figyelőmbe vettelek. Olvasód lettem. Megtisztelnél ha te is olvasnád a verseimet. Köszönettel és szeretettel.
László

John-Bordas2020. július 23. 21:21

Clarissa,versed igen komoly gondolatokat hordoz és jól oldottad meg,ehhez gratulálok,a vége pedig utosen nagyszerű lett.Az ötödik szív jelzi,hogy a kedvencem lett,ölel János szeretettel

5206162020. július 23. 20:59

Kicsit szomorkás a csodáltos versed. nagy szívet hagytam ellette és szívvel gratulálok. Sándor

Gaffer2020. július 23. 19:47

Szomorú-szép versedhez gratulálok... (3)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom