Szerző

Takács Zsolt

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 441 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Takács Zsolt

Memoár

Megvan az erdő, a fák, lombok, ágak
Az öreg tölgy is megvan még
melyre felmásztam minden vasárnap

Még zizeg a folyó partján a nádas
A vizes iszap is süpped alattam, mint rég
Pedig eltelt már jó néhány év

A zsilip alatt patak csordogál
Falevelek úsznak el az ósdi vashíd alatt
Pont úgy, ahogy emlékemben megmaradt

A kút sem változott, káváján még mindig zöldell a moha
Lenézek s látom magam, a tükörképem nevet
Felidézi az elmúlt gyermekéveket

És ott van még a szomorúfűz
Lombja alatt mennyit sírtam és nevettem
Oda rejtettem a világ elől
Mit gyűlöltem s szerettem

A parton várnak a lapos, színes, kerek kavicsok
Mindegyik külön apró csoda
S én összeszedném most is mindet
Ha nem lennék ily lusta, felnőtt ostoba

Szemembe árad az ég kékje
Melyet a tavaszi ár magával hozott
Lenézek a folyóra, most is ugyanolyan
Csak a tükörkép változott

Megnőttek azóta a fák, a lombok, ágak
Váltják egymást az évszakok
Eltűnt már az öreg tölgy is
De gondolatban
néha még ott vagyok

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2009. október 10. 04:41

Varázsoltál szavaiddal,magam előtt láttam magamat is:))Gratulálok!!Gyönyörű vers!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom