Szerző
Lebán Csenge

Lebán Csenge

Életkor: 19 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 105 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. augusztus 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Lebán Csenge

Összevissza

Egész nap csak alva, mindent hátrahagyva...
Igyekszem létezni gondtalanul.
Néha lelkemen át-átvonul egy szomorkás,
Nosztalgikus érzés...
Vagy tán valami féltés?
Nem más ez, mint balszerencse.
S én lelki békémet keresve
Egész nap fekszem, alszom s álmodom;
Rémálmok. Ott gubbasztanak a vállamon.
S eltűnődöm azon, Róla miért nem beszélhetünk?
A nevét nem mondjuk ki, csak hogy "ő", és menekülünk.

Aztán eldöntöttem, hogy majd őt követem,
Emlékét meg kiverem
A fejemből mindörökre,
Mert miatta estem gödörbe.
Összevissza... Nem is értem,
S bár minden percét megéltem,
Már nem emlékszem semmire sem,
Csak súg és zúg és búg a fejem.
És milyen érdekes, mindenki mellettem áll,
Bármilyen bonyolult is éppen a szál.
Mert szép vagyok, és jó vagyok, legalábbis mondják.
De lehet, ezt is csak hazudják.

Nézem a plafont egy órája már.
Az egy faág árnya? Úgy tűnik, bár
Az is lehet, a démonjaim azok.
Hát, egészen nagyok.
Sőt. Meglepően. Egymást löködve, vakmerően
Keringnek a plafonon árnyékként. S bennem?
Bennem emlékként,
És már hajam tépve igyekszem őket elhajtani,
S próbálok kínlódva életben maradni.
Kár tagadnom. Ideges vagyok.
A lakásban most nyomot hagyok
Bármerre járok-kelek fel-alá,
Azzal, hogy mindent összetörök.
Kis híján már megőrülök!

S mire végre felkeltem az ágyból, s már nem nézem a plafont sem,
Helyette inkább az óra elé ülök le.
Érdekesebb néznem, a mutató hogy halad.
Egy helyben egy pillanatnál több ideig nem marad;
S bele is gondolok. Csupán egy pillanat.
S hatvanszor arrébb lép egy röpke perc alatt.
Hatvanszor múlik el egy rövid intervallum. S míg nézem,
Az elmúlásért percenként hatvanszor felsajdul a szívem.

És van egy kérdésem, mire választ várok.
S míg az üres szobában egyedül állok,
Fel is tenném a kérdést, a választ keresve.
Csak épp most... épp nem jut eszembe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. augusztus 19. 15:59

Mikor az ember padlón van...
szivvel olvastalak
Motta

60afrod2020. augusztus 19. 10:42

Versedet szívvel olvastam, jobbulást kívánok neked
lelkiekben!
Szeretettel:Ildikó

Leslie20162020. augusztus 19. 06:44

Cikázó gondolataid remekűl öntötted versbe.
Szívvel olvastalak.
Barátsággal.
László

feri572020. augusztus 19. 05:51

Szomorú, nagyon szép alkotásod
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek.
Nagyon szép verseid vannak, nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban is
Értéket hordozó ihlettel.
Nagyon sok szeretettel látlak én is a versemnél
Nagy Elismeréssel
Feri

Katka692020. augusztus 18. 22:10

Valóban ilyen amikor szenved az ember és csak csaponganak a gondolatai. Nagyszerűen leírtad!
Versedhez szívvel, szeretettel gratulálok: Katka

5367712020. augusztus 18. 22:00

Érdekes, egyedi, de nagyszerűen megírt, erősen kifejező, őszinte vers!
Szívvel gratulálok:
József

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom