Szerző
Csele Beatrix

Csele Beatrix

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. augusztus 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (7)

Csele Beatrix

Ugye, tudod...

Ugye, tudod, ha egyszer képtelen leszek embernek maradni odabent,
Csak azt kérem tőled, add más kezébe életem.
Ha rám nézel, és beszélni képtelen leszek,
Tudd majd, akkor mi lakozik szívemben, mit most szemedbe nézve kimondani nem merek.
Így leírom számodra aljas végrendeletem,
hogy miként szeretném végezni ágyhoz kötött életem.

Ha fekhellyel bilincsbe kötne az élet hívó szava,
Ne engedd akkor sem, ha marasztalna.
Add meg az esélyt a végtelenre, melyben nincs fájdalom!
Add meg a könnyedséget, melyben nem létezik szánalom!
Ne engedd, hogy a kín legyen napjaim része!
Ne engedd, hogy a sajnálat szeme legyen tükröm fénye!
Ne hagyd, hogy szenvedve lássam szenvedni lényetek!
Add meg számomra az egyszerűbb légi életet!
Ha menni szeretnék, hát engedj szabadon!
Engedd, hogy párnám arcomra tapadjon!
Ha eszed bármennyire is tiltakozna ellene,
Ne gondolj most szánalmas lelkemre!
Fogd, hagyd, hogy vezessen kezed!
Tedd meg, mert most erre kértelek!
Tedd egyszer azt, mit végrendeletem kíván!
Hogy életetek maradjon tisztán.
Ha rád nézek, és már azt sem tudom, ki vagy,
Talán a remény lesz az úr feletted, de te ne hagyd!
Ne remélj, ne keress megoldást!
Ne én okozzam számodra a legnagyobb csalódást!
Így hát, ha mennem kell, hát hadd menjek.
Ne hagyj meg félembernek!
Ne legyek teher békés életetekre,
Ne hozzak néma bánatot szép emlékeinkbe!
Ne hagyd, hogy korunk emlékét bemocskolja a gyötrelem!
Hagyd, hogy maradjak neked a nagy, mindent elsöprő szerelem!
Maradjon meg a mosoly az arcomon, melyen csak a szeretet pihen!
Maradjon az utolsó ölelés puha, meleg, melyben fájdalom nincsen!
Maradjak emlékeitekben a földtől elrugaszkodott anya,
Mely a szél hátán mosollyal szállt tova!

2020. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


legland2020. november 16. 10:23

Azt hiszem, most imádkoznom kell...

joco472020. augusztus 31. 22:52

Az emberi szív,van hogy megérzi a végest.
Majd szeretné úgy elérni azt,hogy amikor a teste már kezd árnýéka lenni,jobbnak találná inkább,
azt elengedni. A társak és hozzátartozók,
ha kell engedjék el,akit már hív a végtelen.
Míg a tudata tiszta,érzi jól,a fájdalom és szenvedés,
talán semmit sem ér. Mert ki a testet élteti,azt a gyötrelem el nem érheti.
Szívvel:Józsi

1-9-7-02020. augusztus 24. 18:46

Kiszakadt lelkedből az aggodalom hogy egyszer teher leszel De nem olyan egyszerű a kérdés mint megmondani ez egy gyönyörű szívszorító vers Emberi méltóságának elvesztésétől azt gondolom mindenki fél de szeretteink elengedése sajnos nem mindig szép mosollyal való elválás Egyet tehetünk ott lenni vele az utolsó óráig megóvva attól amitől a világ nem képes (anyukám demenciás egy éve ápoljuk itthon de bármennyire is nehéz sokszor amit adott neki a jó Isten és még köztünk lehet egy percét sem adnám semmiért) versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Leslie20162020. augusztus 24. 16:00

Tetszik a versed. Szívvel olvastam.
Szeretettel.
László

feri572020. augusztus 24. 09:58

Nagyon szép alkotás, nagyon tetszik
Nagy Szívvel gratulálok
Barátsággal
Feri

Zsuzsa03022020. augusztus 24. 09:46

Elgondolkodtató, nagyszerű versed
szívvel olvastam.

Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom