Dér István ISI

Jó reggelt!

Vidáman nyitja szemét a reggeli napsugár,
Még karjaimban pihen kedvesem, alussza édes álmát.
Tiszta, szép hangján dalol néhány korai énekesmadár,
Jöjjetek, daloljatok, kedvesemnek édesebb lesz álma,
Álmában táncra perdül tőle, mosoly játszik arcán.

Mikor szemét nyitja, a könnyű álom még csillog rajta,
Mint egy kismadár kedves, édes száját csókra tartja.
Jó reggelt, kedvesem, jó, hogy itt vagy velem!
És boldogan ölel most lágyan két kezem,
Míg aludtál, arcodat figyeltem, a napsugár csókot hintett rá.

Hallgatom, mikor nekem dobban énekelve szíved,
Mikor nyílik ajkad, s hangod dalként hagyja el
A madárdal, a hangod s a tiszta szívvel ölelés.
Nem kell hozzá több, csak ennyi, hogy boldog légy!
És feledhetetlenné teszi e néhány apróság az életed.

Apróságnak tűnik, pedig oly nagy kincs.
S nem veszik el benned, ha szívvel szeretsz valakit.
Jó reggelt, kedvesem! A napsugár tova kúszott a felhőkön,
De te szorosan összebújva itt maradtál velem,
Illatod belengi a szobát, mint virágoskert leheleted.

Nevet a szemed, mily gyönyörű, a szív ettől boldog lehet,
Hangod, mint hárfa, egy életen át erre vártam,
S reggel, mikor kinyitod szemed, tündöklő gyémánt,
Érintésed egy tündér csókja, átérzem testemen,
S ezt a napot, mint virágot, szívem csokrába szedem.