Csend szimfóniája
Csendes magányban tekerem a pedált,
Elhagytam messze a városi arzenált.
Nem hallatszik semmi, csak a ciripelés.
Diófa ágáról szól egy kis csiripelés.
Száraz már az út, túl régen esett,
Itt fut a betoncsík a kerék alatt.
Menekülök a városból két keréken,
Futok a betondzsungeltől merészen.
Órák óta tekerek, csend száll velem,
Nem jár senki itt a távoli telepeken.
Iszom magamba a csend szimfóniáját,
Átérezve a gondtalanság muzsikáját.
Jaj neked, városi vasbeton világ!
Adj tüdőmbe sok levegőt, hársfavirág!
2020. augusztus
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
SAROLTA552020. szeptember 29. 21:54
Gyönyörű a magányban a csend szimfóniád.
Nagy szívvel, tisztelettel olvastam soraidat, kedves tanár Úr!
Üdvözlettel:
SAROLTA
rozakovacsne2020. szeptember 29. 20:17
Remek vers .. szívből gratulálok hozzá!..Üdvözletem:Róza
Leslie20162020. szeptember 3. 12:46
Tetszik ez a szimfónia.
Szivet adtam versedre.
László
ditte1422020. szeptember 2. 17:53
Kedves Ferenc!
Nagyon tetszetős verset hoztál,
tartalmával is nagyon egyet értek,
mert a kerékpározás a friss levegőn maga az éltető elem.
Gratulálok még a remek ritmushoz és rímeléshez is
nagyon nagy szívvel, szeretettel:
Erzsébet
Remek sorok:
''Iszom magamba a csend szimfóniáját.
Átérezve a gondtalanság muzsikáját
Jaj neked, városi vasbeton világ!
Adj tüdőmbe sok levegőt, hársfavirág.!''
Hiába, az ember helye:
a természet
Maria_HS2020. szeptember 2. 16:09
''Iszom magamba a csend szimfóniáját,
Átérezve a gondtalanság muzsikáját.''-remek vers, gratulálok..