Szerző
Vers

A verset eddig 141 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hernádi Balázs

Fájófogú műremek

Kitépett magából és közénk eresztette
egy sugarát a Nap, s
meztelen teste köré gyűlt minden atom, hogy mérnöki pontossággal megformáljon.
Üres volt még, holdbéli minden, amint
rezegni kezdett az egyhangúság.
Megrepedt a kő,
szétszálló szilánkokká tört össze az idő.
Ott álltál egyszerre, benne árnyék lett a múlt, maradni fényed annak engedte.
- Hó! Két fog hibádzik! Mondta a mester,
de már árnyékod ő is, nem érhet el.
- Á! Legyintett, tedd Őt boldoggá egyszer.

2020. szeptember 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Any2020. október 30. 15:20

Remekmű! Még ha kicsit nehezen is emésztem, de ez nem a te hibád. Többször olvasós!
Gratulálok!
Andrea

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom