Szerző
John Bordas

John Bordas

Életkor: 76 év
Népszerűség: 863 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 410 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (116)

John Bordas

Magányban

Úgy hitted, meglepetés nem érhet,
hiszen sejted már a lét titkait.
Számodra így tiszta sor a végzet,
s majd könnyek nélkül éled kínjait.

Minden nap úgy múlik, mint a másik,
csendes sírás üresen kong veled,
könnyeidtől a párnád elázik;
s már nem repül veled a képzelet.

Letagadod könnyed s jajgatásod,
az egyedüllét fájó sírverem,
nem hallhatja senki sóhajtásod,
s meg nem ért már semmilyen értelem.

Előkúszik múltad is a mélyből
- sok fájdalmadat újra élheted -
s mint tubákot dohányszelencéből,
lelkedbe szippantod a mérgeket.

Egyedül élsz hosszú évek óta,
csecsebecséid most a gyermeked,
nyakad köré tekert, szélfútt stóla
sem takarja már könnyes szemedet.

A magányosság cementes zsákja
mázsaként nyomja fáradt melledet -
és e gyilkos polip minden csápja
lehúz a mélybe s élve eltemet.

Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.

Sokan élnek egyedül, remény nélkül.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


TTKinga2020. október 27. 08:29

csodaszép

ikakovics2020. október 20. 11:28

Remek vers.Egy ismerosom egyszer megjegyezte hogy a megoregedeshez sok batorsag kell. Mi jobb mod erre mint gondolataink versbe vonni?

Ivan

Krisztina19652020. október 1. 15:31

Megható, gyönyörü vers lelkemig hatólt. Oriási szivvel gratulálok. Kriaztina

lorso2020. szeptember 28. 09:27

Mély, kiváló alkotás!
Zsolt

karma2020. szeptember 22. 19:10

Kedves János!
''istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''
Most ahogy olvastam a versed, ez a két sor teljesen beleillik a beszélgetésünk témájába. Fogok válaszolni a leveledre. Nagyon megtisztelsz a válaszoddal. Köszönöm.
Üdvözöl:
Orsi

Bo_Flowers2020. szeptember 22. 12:40

Ez nagyon megható, nem is tudom, hogy erre mit mondjak, mert szinte elakad a szavam! Egyébként szépen fogalmaztál, nagyon tetszik amit írsz, nagyon megérintettél engem, úgyhogy szépen simogatsz a szavaiddal, számomra boldogság olvasni a verseidet,ezek szépek! Úgyhogy csak így tovább, mindent bele és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt barátom!

Bo_Flowers2020. szeptember 22. 11:53

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

zofia2020. szeptember 21. 22:08

Kedves János! Nagyon szép, mély- értékes elgondolkodtató sorokkal bír ez az alkotásod. Sosem szabad elveszítenünk a reményt, szép -pozitív- reményt adó utolsó sor. Köszönöm, Zsófi

Nichi-ya2020. szeptember 21. 21:13

Nagyon szépen megírt, kifejező alkotás. Sok szeretettel, szívvel gratulálok.

dobosigyorgy2020. szeptember 21. 21:06

Szuper versedhez szívvel gratulálok.
Gyuri

KekNapkorong92020. szeptember 21. 15:18

Kedves János, azt hiszem a Magányban versedben leírtak igazak, hisz mindannyian egyedül jövünk és egyedül megyünk, de itt a földön mégis nagyon sok segítő kéz segít mind a születésnél, mind a halál pillanata után, tehát soha nem vagyunk egyedül. Az egy más kérdés, hogy a magányunk rossz magány vagy jó magány, vagyis szenvedünk tőle vagy nagyon jól érezzük magunkat, mert megtaláltuk magunkban a nyugalmat, a békét, a harmóniát és tudjuk, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, Az a helyzet, hogy soha nem vagyunk magányosak és soha nem vagyunk egyedül, mert Isten mindig velünk van és mindig segít, ha kérjük. Baráti öleléssel - szeretettel ---- Anna -

Doli-Erzsi2020. szeptember 21. 15:05

Szépen megalkotott versedhez szívvel gratulálok!
Erzsi

chillly242020. szeptember 21. 11:18

Sajnos nagyon igaz amit írtál, de nagyon szépen írtad le. Sajnálom hogy sokan tényleg így élnek, ellökik maguktól a szeretet erejét, mégis sóvárognak érte. Állandó küzdelem ez a mindennapokban..
Gratulálok a szép gondolataidhoz!
Szeretettel: Csilla

Maria_HS2020. szeptember 20. 16:34

Szép vers, gratulálok..

196710152020. szeptember 20. 14:58

Szépen összerakott, nagyon kifejező vers!
Sok szeretettel és szívvel!
József Iván

Bogsika2020. szeptember 20. 14:40

Szép versedhez gratulálok ! :Tünde

HJudit2020. szeptember 20. 12:23

Ez így van, nagyon sokan! De nem mindegy, hogy magányosan, vagy egyedül...Nagy szívvel, szeretettel! Judit

EviO2020. szeptember 19. 19:26

Gyönyörű versedhez szívvel gratulálok. Szeretettel Éva

gyurkomariann2020. szeptember 19. 18:24

Számomra - e versben mégis, még ''repül a képzelet''.

Remény, és reménytelenség karöltve.
''..istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''

Több, mint szép.
Szívvel.

Mariann

madaras2020. szeptember 19. 17:40

...de szép is ez a befejezés - a szomorú egyedüllétről:

''A magányosság cementes zsákja
mázsaként nyomja fáradt melledet -
és e gyilkos polip minden csápja
lehúz a mélybe s élve eltemet.

Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''

Mesterien megírt, szép vers - elismerés és szív jár érte.

kintkong102020. szeptember 18. 16:45

Köszönöm, János!
Nagyon szívet szorító a tény is, a vers is.
Ölellek: J.

kicsikincsem2020. szeptember 18. 15:38

Sajnos így van, a vershez szívvel gratulálok.
Ilona

Bo_Flowers2020. szeptember 18. 10:56

Nagyon tetszik a nagyon megható versed köszönöm szépen neked az élmény drága kedves John János barátom

erzsifarkas2020. szeptember 17. 18:40

Kedves János! Ismételten nagyon szépet alkottál. Mintha szívemből írtad volna ki, sokszor én is így érzek. Sok szívet érdemel, én is itt hagyom az enyémet.
Szeretettel: Erzsi

Agnes542020. szeptember 17. 17:44

Mély belső együttérzések azokkal, akik magányosak.Nagy szívet hagyok versednél.

Ági

kincseshaz2020. szeptember 17. 16:34

Nagyon kifejező, fájdalmasan szép alkotásodat szeretettel, szívvel olvastam. Ilona

MeszarosneMaya2020. szeptember 17. 15:49

Versed azért is remekmű, mert te nem élsz magányosan, mégis át tudtad adnik sokak fájó érzését, nyomorát. Nagy szívvel: Maya

Cila032020. szeptember 17. 13:11

Kedves János!

Ugye ez a vers azokról szól, akik a halálos ágyukon várják a halált, és nem azokról, akik egyedül élnek (mint pl. én), és semmiért nem adnák a függetlenségüket.
Félreértés ne essék, nem egy megkeseredett vénkisasszony vagyok, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott elvált nő.
Persze a facebook tele van ,,tökéletes'' szerelmes párokkal. Ó, igen!
Csak a zárt ajtók mögött az élet más. Kapcsolat és pénzfüggő párok, akik nem mernek válni, mert az üzlet, az az üzlet. Csak nem hagyom a vagyont, a kocsit?
Nekem ne szóljon bele az életembe senki, pláne azt ne mondja meg, hogy mire költöm a pénzem, mikor, meddig hová megyek.
És tudod, hány ilyen ,,boldogtalan'' van még rajtam kívül??
A körülöttem lévő házasságokról merg az a véleményem, hogy mindenki tartsa meg a zoknis majmát, és legyen vele ,,boldog''.
Szóval a cement esetleg pont a ,,csodás'' házaspárok mellét nyomja.
Bocs.

Magdi

joco472020. szeptember 17. 12:38

Az egyedüllét ténye,az ember hiánya,hogy legyen
egy társa. Mert míg van kivel megosztani az életet,
addig érezni,hogy a közös jövő életet ad.Így az ember, több szeretet is kap,ami jobban élteti.
Szívvel:Józsi

zelgitta12020. szeptember 17. 11:57

Erősen elgondlkoztató, ahogy elmélkedsz...
De, az alagút végén OTT a fenysugár.
Szeretettel,
B.

1111112020. szeptember 17. 11:38

Szomorú sorsról verselsz kedves János,mégis gyönyörű,művészit alkottál, szeretettel hagyok szívet. Piroska

CSB2020. szeptember 17. 11:24

Nagyon élethűen leírod az öregség, magány kínjait.

Metta2020. szeptember 17. 07:50

Kedves János!
Későn értem ide,de a 75. nagy 💖-t hagyom nagyszerű versednél!
Szeretettel
Margit

Kajtarsandor2020. szeptember 16. 21:21

A korunk sokszor testünkbe zár, és jön a magány. Nem tudunk már úgy élni, mint régen, barátok, ismerősök egy része is elment az égbe. Megváltozott a világ. Multunk szilánkjait cipeljük. Mégis, kell hogy legyen fénysugár. Megérintett a versed. Szívvel gratulálok, Sándor

gyorgyjeko2020. szeptember 16. 21:06

Kedves János!
Nagyon valósághű kitűnő versedhez nagy szívet küldve gratulálok Gyuri

lejkoolga2020. szeptember 16. 16:51

Kifejező, mély gondolatokat tartalmazó alkotásodhoz szeretettel gratulálok, kedves János!
Elismeréssel, szívvel:
Olgi

lacca0072020. szeptember 16. 16:26

Nagyon szép vers, nagyon mély gondolatok érzelme gyönyőrű képekkel kifejezve.

Nagyon gratulálok, és köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel, Lavi

CD57.sz2020. szeptember 16. 15:45

Elismeréssel, szívvel, kedves János
gratulálok nagyszerű alkotásodhoz:
Klári

gyorezoltanne2020. szeptember 16. 13:37

Remek sorok mint mindig kedves János. Magányról irt versedhez gratulálok szívet hagyva. Julika.

IldikoSzegeny2020. szeptember 16. 13:21

Szépen megírt magányról szóló versednél szívet hagyok : Ildikó

Schmidt-Karoly2020. szeptember 16. 13:01

Kedves János!
Jóllehet, ezúttal sem osztod véleményedet velem, de nekem az a véleményem, mely tapasztalat is, amely nem csak magányból szerezhető, hogy nagyon, nagyon sok múlik az EGYÉN-en, a hozzáállásán és a gondolkodásmódján. Abban egyetértek, hogy a magány nem egy szívderítő állapot, de ha az ember a magányán rágódik, annak egyrészt se vége se hossza és nem is lesz jó vége. Tudom, hogy tudatos tudatossággal a magányt is lehet, nem csak elviselni, hanem széppé tenni. Íme a jó példa: Poet.hu. Az igaz, hogy ez csupán virtuális kapcsolat, de én hiszem, hogy ez is kihúzhatja az ember fiát a magányából. Gondolom, s remélem, hogy ebbéli véleményemmel nem vagyok egyedül.
Kívánok szeretettel sok-sok magánytalan napot: Schmidt Károly.

M.Laurens2020. szeptember 16. 10:45

Szívet hagyva, nagy tisztelettel olvastam soraidat, kedves János!
/ Miklós /

szalokisanyi12020. szeptember 16. 10:44

Kedves János!
Kiemelkedő alkotás.
Nagyon tetszik!!!
Tisztelettel: Sanyi

jocker2020. szeptember 16. 10:24

Remek a leírásod, köszönöm az olvasási élményt!
Gratulálok főhajtással.
jocker/Kíber/Feri

Ahita2020. szeptember 16. 09:59

Érzésem szerint, kevesen vannak azok, akik hosszabb, vagy rövidebb ideig valamilyen szinten nem élték át ennek az érzésnek minden borzalmát, amit oly hiteles, átérezhető szép versedben elénk tártál. Gratulálok kedves János, szívvel, szeretettel: Éva

laszloklara2020. szeptember 16. 09:38

Hiteles, szép vers a magányról

Blankacska2020. szeptember 16. 09:18

Van aki a maganyba menekul, jo vers lett.
Gratulalok.
Tisztelettel Blanka.

rildi2020. szeptember 16. 09:16

Drága János! Nagyon élethű az ábrázolás, sokan élnek ilyen kilátástalan magányban. Tudom, nem mindenkinek adatik meg egy társ, inkább így: TÁRS - ez olyan ritka napjainkban, amikor az emberek többsége néma kétségbeesésben éli le az életét. De a magánynak van egy másik aspektusa: a társas magány, amely talán még az előbbnél is rosszabb... Ezen kívül nem minden ''magányos'' állapot kínzó, mert ha az ember megtalálja saját centrumát, akkor a magányában is elmondhatja ''nem vagyok egyedül: magam vagyok'' - tudom, a versed nem erről a ritka, már-már örömteli állapotról szól, hanem a csigaház-spirálba lehúzó reménytelenségről.
Nagyon szerettem ezt a versedet is, mindig tovább tudom gondolni a gondolataidat - ez a jó bennük, hogy gondolatébresztőek. :)
Szeretettel ölellek: Ildi

m.agnes2020. szeptember 16. 08:06

Sokféle magány van, de a lényegét versbe szedted egy csodás alkotásban.
Szeretettel gratulálok.
Ágnes

Leslie20162020. szeptember 16. 07:33

Nagyon hitelesen, őszintén irtad le ezt a szomorú, keserű állapotot. A magány nagyon sok ember kínja, szenvedése. És vajon miért magányosak oly sokan. Vajon mindent megtettünk a magány elkerülésére? Vagy önhibánkon kivül lettünk magányosak? Ezen kell elgondolkodni.
Versed remekmű. Minden sora. Minden a helyén. A gondolatok a rímek.
Gratulálok kedves János.
Élmény olvasni verseidet.

Barátsággal
László

gypodor2020. szeptember 16. 07:29

Minden nap úgy múlik, mint a másik,
csendes sírás üresen kong veled,
könnyeidtől a párnád elázik;
s már nem repül veled a képzelet.

Így igaz. Nehéz a magányt elviselni!
Jó vers
Szívvel
Gyuri

remember2020. szeptember 16. 06:52

Kedves János barátom! Versed ami minősíti! Alkotott képeid. Mesterien simulnak rímeid, muzsikálnak soraid. Elismerésem. Szívvel olvastam versed, élmény! Gratulálok!

pummogo2020. szeptember 16. 05:51

Kedves János !
Ez az általános képlet a magányosság elkerülhetetlenségére ! Minden benne van, mondhatni , megszeghetetlen törvények ezek. De most így egybefoglalva, kicsordul a könny a szememből, miért ? Miért vonulunk a feledés homályába? Valamelyik vallás elismeri a reinkarnációt. Miért nem lehetne ebben az életünkben saját akaratunkból mássá válni, s nem várni, hogy minél hamarabb véget érjen ez az út? Meg kellene próbálni, utat törni, de sok ember élete változna meg így, kis célokat, rövid távra tervezni, s nem hagyni ránktelepedni az ősi megszokást.
Szeretettel olvastam e-csodás verset, szívet hagyva , Zsófi.

Ravenkar2020. szeptember 16. 05:49

Kifejező a magány ábrázolás! Szívet hagytam!

Zsuzsa03022020. szeptember 16. 05:45

Kiváló vers! Hatalmas szívet küldök érte.

''Egyedül élsz hosszú évek óta,
csecsebecséid most a gyermeked,
nyakad köré tekert, szélfútt stóla
sem takarja már könnyes szemedet.''

szalay2020. szeptember 16. 02:37

Kedves John,miért ez a levert hang részedről,te aki mindig bizakodó vagy?
baráti üdv István (53)

orok.szerelem552020. szeptember 16. 00:24

Kedves János!
Elképesztően jó verset írtál a magányról.
Kiváló alkotásodhoz szívből szívvel, elismeréssel, szeretettel gratulálok!
Margit

GePir2020. szeptember 15. 23:42

„ a magányosság cementes zsákja mázsaként nyomja fáradt melledet ...” szomorú sorok a magányos életről . Gratulálok . Piroska

ZiaRudi2020. szeptember 15. 22:57

🧡 !

rimfarago692020. szeptember 15. 22:45

Még ha csak ez az időskori magány létezne... De így érez manapság a huszon-harmincas fiatalok többsége. Aztán ott a társas magány, az talán még rosszabb, mert rejtve van, az emberek nem értik, mi a bajod... Utálatos egy dolog 😞
De a vers tetszett, jól leírja 🧡

anci-ani2020. szeptember 15. 22:20

''Egyedül élsz hosszú évek óta,
csecsebecséid most a gyermeked,
nyakad köré tekert, szélfútt stóla
sem takarja már könnyes szemedet.''

Pont így ahogy írod nagyon megható, szép versedben
kedves János!
Nagyon sokunkra ráillik... telitalálat ez a remek alkotás!
Szívvel, szeretettel olvastam:
Anci

molnarne2020. szeptember 15. 22:03

Igaz megható soraidat szeretettel szívvel olvastam:ICA

Motta2020. szeptember 15. 21:29

Igen, igy van. Jól érzékelteted az életüket.
szivvel olvastalak
Motta

Pflugerfefi2020. szeptember 15. 21:20

A hitbe menekülők sorának
reménytelenségèt bemutató remek alkotàs!
A magàny maga a halál!
Nagy szív alkotàsodhoz!
Feri.

vz.672020. szeptember 15. 20:47

Hogy tudtad úgy megírni, mintha Te lennél magányos, mikor nem vagy az, tudom...:) Nagyon jó vers...nem akarok magányos lenni! :) Nagy szívvel gratulálok Keletről! :) vz

Ibolya.522020. szeptember 15. 20:46

Megható soraidhoz nagy szívvel gratulálok. Ibi

eferesz2020. szeptember 15. 20:37

Kedves János!
Tartalmas sorok, nagyon jól végiggondolt vers.
A utolsó versszak azonban egy kicsikét megfogott a szertefoszlott remény miatt, de aztán mégis ott él a remény, az nem halhat meg.
:)
Szeretettel: Szabolcs

m.falvay2020. szeptember 15. 20:33

Szívbe markoló sorok a magányos lélekről . Vigaszként jönnek csecsebecsék , kutyusok , cicusok , de a szomszéd nagyon messze van .
Szívvel Miki

merleg662020. szeptember 15. 20:23

Kedves János!

Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.

Nagyon sok embernek már csak ez jelent kiutat. Remek versedhez szívvel és szeretettel gratulálok: Gábor

meszaroslajos602020. szeptember 15. 20:11

Megható soraidhoz nagy szívet adok, Lajos.

Danceinthedream2020. szeptember 15. 20:09

Kedves János, szívvel és nagy tisztelettel gratulálok újabb remekművedhez! Azt hiszem, sokan ismerjük a mélységes magány érzését, sajnos. Az utolsó előtti versszak nekem különösen találó, nagyon így van...
Gyakran emlékeztetnünk kell ilyenkor magunkat, hogy hajunknál fogva kihúzzuk magunkat valahogy a gödörből, mert Isten bizonyára nem ezt a lelkiállapotot szánta nekünk.
Örülök az utolsó két sornak:
''istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''
Igen, hiszem, hogy így van.

Szeretettel: Ibolya

pete572020. szeptember 15. 20:07

''Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''

Ó, de szép vers, bár igazán szomorú...
Szívvel gratulálok, kedves János!
Margit

Fresh2020. szeptember 15. 20:07

Kedves János szívszorító, ahogy a magányról írsz versedben. Sokan élnek így, pedig az egyedüllétnek nem lenne egyenes következménye a magány. Sokan feladják, lemondanak az álmaikról, a célokról, és belevesznek a magányba... Elementáris erővel sugárzik soraidból az egyik legkegyetlenebb érzelmi állapot, pedig egyedül is lehetne minőségi életet élni. Versed nagyon megérintett, szívet hagyva szeretettel gratulálok. Edit

Frank-Shaft2020. szeptember 15. 20:03

''Előkúszik múltad is a mélyből
- sok fájdalmadat újra élheted -
s mint tubákot dohányszelencéből,
lelkedbe szippantod a mérgeket.''
Imádtam!
Ferenc

lnagypet2020. szeptember 15. 19:57

Autentikus magányrapszódiád olyan nyelvezettel dolgozik,hogy
még a szomorú szavak is reményteli mondatokra vágynak!
Szeretettel üdvözöllek John: Z Nagy L

TURIKARI682020. szeptember 15. 19:47

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok kedves János

donmaci2020. szeptember 15. 19:42

Nehéz sors! Nagyon jól versbe írtad! Szívvel olvastam Józsi

Evanna2020. szeptember 15. 19:40

Kedves János, szép versedben -melyet szívvel olvastam - sok az igazság. A magány sok féle és az emberek - habitusuktól függően - különféle módon élik meg és gyújthatnak fényt az alagútban...
Evanna

Katka692020. szeptember 15. 19:24

Kedves János!
Nagyon jól mutattad be a magány érzését. Nagyon rossz lehet így élni! Azt hiszem ennél csak a társas magány rosszabb.
Sok szeretettel gratulálok: Katka

editmoravetz2020. szeptember 15. 18:28

Kedves János!

Átérezhető ez az egyedüllét - sajnos bizony sok embernek öregségére nincs társa.
Nem könnyű így magányosan.
Nagyon szépségesen festettel le e fájdalommal telt gondolatokat.
Szeretettel: Edit

baloghzsuzsanna2020. szeptember 15. 18:08

Nagyon szomorú! Vannak, akik így élik meg sajnos. Szeretettel gratulálok! Poet öleléssel Zsuzsa

Eci2020. szeptember 15. 18:04

Kedves János! Remek vers! Tartalmáról más véleményem van! Nem gondolom, hogy aki egyedül van, annak csak a fájdalom és magány jutna! Én is egyedül élek, de nem vagyok magányos! Boldog, kiegyensúlyozott vagyok és nagyon is jól éreztem magam a bőrömben! Lehet valaki házas, és mégis magányos, sőt családban élő magányosról is tudok! Bocsi, csak Azt szerettem volna megmutatni, hogy a kettő nem következik egymásból. Szívet hagyok versednél! Szeretettel Edit

1-9-7-02020. szeptember 15. 18:02

Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár. Drága János bizony sokakat a magány túléléséből született remény fordít az jó Isten felé hogy ott ez a kín megszűnik CSODÁLATOS szép szívszorító versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok ölellek benneteket Anikó

kokakoma2020. szeptember 15. 17:40

Versedet olvasva végig szorított a szívem. Szívvel gratulálok. János

S.MikoAgnes2020. szeptember 15. 17:28

Drága János!
Fájó szívvel olvastam versed!
Nem is szeretek rágondolni, hogy engem is utolérhet ez a fájdalmas magány!
Szomorú szívvel:
Ági

vamosiistvan2020. szeptember 15. 17:26

Beletörődő versedért elismerésem!Szívvel,tisztelettel:V.István

biro.gizella2020. szeptember 15. 17:12

Kedves János!
Szeretettel gratulálok a való igazságról írt versedhez!
Sajnos nagyon sok ember magányban, szomorúságban, aggodalmaskodásban éli napjait! Kitűnő versed szívet érdemel!
Gizella

5367712020. szeptember 15. 16:56

Kedves János! Nehéz hozzászólni!
A szív megy.
József

Elise2020. szeptember 15. 16:22

Sajnos az egyedüllét boldogtalan napokat szülhet, hiszen társas lényeknek születtünk!
Csodásan megírt szomorú versedhez szívet küldök szeretettel!
Elise

VaradyEndre2020. szeptember 15. 16:21

Kedves János!
Nagyon tetszett megható életversed.
Nagy szívvel gratulálok remekedhez.
Üdvözlettel:Endre

Litauszki_Gyula2020. szeptember 15. 16:11

Kedves János!
Mert miért is csak az idősek ''privilégiuma'' lehetne a magányosság? Szerintem nem korfüggő. Ám versed azt mutatja, hogy magad is ismered az érzést....Képeid, versed gondolatisága legalábbis ezt sugallják....
Szívvel gratulálok versedhez! Gyula

fodoristvanne2020. szeptember 15. 15:51

Kedves János!

Szívet hagyva - minden komment nélkül - gratulálok nagyszerű alkotásodhoz!
Szeretettel: Erzsike

fodoristvanne2020. szeptember 15. 15:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

barnajozsefne2020. szeptember 15. 15:50

''Reményed is már rég szertefoszlott,
ez alagút végén nincs fénysugár;
istenhited, lám, vitorlát bontott,
s reméled, ott fent már valaki vár.''
Szeretettel, szívvel, Erzsi

41anna2020. szeptember 15. 15:49

❤ 10. Megható e vers kedves János,szomorú is egyben e történet, nem lenne szabad hogy így a magánytól szenvedjen az ember 🐦.
Pedig versed igaz 😢,ami nagyon nagyon szomorú.

Melinda

J.Teca2020. szeptember 15. 15:46

Kedves János! Feltártad a magány összes tünetét, melyeket embertársaim
életén keresztül ismerek. Szívvel(9.), szeretettel gratulálok versedhez:J.Teca
/Terézia/

vizi2020. szeptember 15. 15:28

Kedves János, gratulálok gyönyörű verset írtál.

JohanAlexander2020. szeptember 15. 15:17

''Előkúszik múltad is a mélyből
- sok fájdalmadat újra élheted -
s mint tubákot dohányszelencéből,
lelkedbe szippantod a mérgeket.''

János, hatalmas szívet küldök gyönyörű versdért.

Sanyipapa2020. szeptember 15. 15:10

❤ (7)
Sanyi

SzaipIstvanne2020. szeptember 15. 15:07

Kedves János! Szomorú, szép vers a magányos öregségről. Ne
kívánjuk ezt senkinek. Átérezted, éreztető az olvasónak is.
Szivvel gratulálok: M.

feri572020. szeptember 15. 14:51

Szomorú, megható, nagyon szép alkotásod tetszik John
5. nagy Szívvel gratulálok
Barátsággal
Feri

uzelmanjanos9562020. szeptember 15. 14:41

Kedves János! Megható versedhez gratulálok!János

bakonyiili2020. szeptember 15. 14:36

Kedves János!
Nagyon megható, empatikus sorok, fájdalmas ábrázolása a magánynak!
Bizony értékelni kell az együttlétet, hisz oly rövid élet adatik meg itt a földön.
Nagyon megérintettek soraid, szeretettel köszöntelek, gratulálok: Ili

5206162020. szeptember 15. 14:34

Nagyon szép versedet kicsit párás szemmel olvastm, mert tökéletesen tükrözi az idősek életét. Szívet hagytam és szívvel gratulálok versedhez. Sándor

budajo2020. szeptember 15. 14:31

Kedves János!
Szívet érintő szomorú vers, a magányról, öregedésről. Szívvel, elismeréssel gratulálok!
Józsi

Czirbela2020. szeptember 15. 14:25

''A magányosság cementes zsákja
mázsaként nyomja fáradt melledet -
és e gyilkos polip minden csápja
lehúz a mélybe s élve eltemet.''
Szenzációs képeid vannak!
Szívvel, barátsággal:Béla

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom