Szerző

Weiland Máté

Életkor: 23 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 124 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. szeptember 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Weiland Máté

Lélekkép a Bakonyból

Hajlott fejjel vetem meg lábam a kertben,
Oka nem a Bakony tisztelete, az, amelyben
Éppen zivatarfelhő ráncos árnyékot vet,
Megtörve a tájat, mint vérrög az eret.
De nem is a szemem hunyorogtató Nap,
Amelytől tekintetem száraz földbe kap.
Miben oly mélyen tanyázik megannyi féreg,
Ahogy gondalatim lelkemben, mint méreg.
Derűs énem mögött úgy húzódik a bú,
Mint Kőris hegy, min megtört fa oly szomorú.
S csodás táj felett hogy suhan át a gólya,
Fájó emlékek karcait mélyen szívembe rója.
Görbe hátú dombokon ezernyi virág
Nyílik színesen, értelmet nyer a világ.
Hiába szakítottam belőlük sokat,
Belsőm, mint villám távolban, tőlük hasogat.
Hiszen másnapra mind pipacsként elhervad,
És csak várom, hogy a természet mikor ad
Egy szál kiviruló rózsát végre nekem.
Bánom-e, ha tövisekkel tűzdelt lesz? Nem!
E földön tökéletes virágszál nincs,
Csak ki hibáiddal fogad el, az a kincs.
Mezőn kecsesen szökkenő őz: követi párja,
Nyílt, veszélyes vidék ez, mégis bevárja.
Útjukban egy reménytelen csipkebokor
Ága földig nyúlik, szélcsendben oly komor.
Levele sem rebben, én vagyok e vad cserje.
Kit élet is válogat, miként verje.
Verte el jég, vihar is gyakran megtépi,
Mégis a magány, mi legjobban fáj néki.
Fáradt törzse fel, kékbe tekint, úgy kérdi,
Csak addig kell, míg terem? Miért?
Nem érti.
Pedig élettel teli, sudár egy növény,
Fiatalsága, mi reményként lóg tövén.
Távoli tó vizén megcsillan a remény.
Hogy talán van bennem elegendő erény.
Megtöri majd napsugár e borús eget?
Elűzve ártó, fekete fellegeket.
Miként e fény árnyékolt tájon vet grimaszt.
Számomra ifjúságom, mi nyújt egy kis vigaszt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


5206162020. szeptember 21. 08:46

Csodálatos természet versednél szívet hagytam. Gratulálok és a figyelőmbe vettelek. Sándor

1-9-7-02020. szeptember 18. 18:12

Nagyon szép természet versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

gypodor2020. szeptember 18. 07:05

A Bakony a kedvenc (gyűjtő-)helyem. Azonnal szívemhez (3.) nyúltam,
Gratulálok
Gyuri

Leslie20162020. szeptember 18. 06:29

Tetszik a versed. Szivet adtam rá.
Figyelőmbe vettelek. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Poet barátsággal.
László

feri572020. szeptember 17. 11:36

Nagyon szép természetversed tetszik Máté
Nagy Szívvel gratulálok a remek versedhez
Kedves Máté, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy Elismeréssel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom