Szerző
Vers

A verset eddig 1483 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. december 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Haász János

Mirkó első karácsonya

Amikor mostanában kinézek az ablakon,
Megtámasztom anyát héthónapos vállamon,
És azt kívánom, hogy a sok kis fehér csoda,
Ami az égből lehullik, ne múljon el most már soha.

Mert eddig az ablakon csak azt láttam,
Hogy emberek járkálnák egy furcsa nagy sárban,
És dübörgő, fémes izék köpik össze a levegőt,
Most meg olyan jó itt minden, mint soha még azelőtt.

Mert mindent betakar és ellep, és tiszta lesz a világ,
És az emberek mosolyogva nézik egymást,
És jó illatú, szúrós dolgokat visznek haza,
És most apa is ráér, ránk ér, rám ér, és ez mindennél nagyobb csoda.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


miertke2007. december 16. 22:35

Kedves vers. :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom