Szerző

Lakatos Zsolt

Életkor: 38 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 146 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Lakatos Zsolt

Felhőporos virágmező

Ameddig elláttam, addig voltam
figyelmes az égre. Átszaladt a
vállam fölött, és kioldódott a
szélbe valamilyen hamis ragyogás.
Szétterült, hintett tükörképe, mint
egy fáradt arcvonás a szemnek
árnyékában. A kék derült ki belőle,
s az egész minden: most is
hiábavaló volt hinnem.
Aztán még néhány változás,
elszökött a föld. Felsétáltam, mert
engedett, tartott a lélek, és hosszan
becsuktam szemem a Nap első
lélegzetének.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2020. november 30. 05:42

Nagyon szép vers! A kategória, melybe soroltad, azt sugallja, hogy több is ez az alkotás egy érzékletes látványnál, sokkal inkább mély vonatkozása is van... Szeretettel gratulálok! (:

Lakatos.Zsolt(szerző)2020. szeptember 29. 11:43

@gypodor: Köszönöm szépen

Lakatos.Zsolt(szerző)2020. szeptember 29. 11:43

@feri57: Köszönöm

feri572020. szeptember 23. 18:10

Gratulálok Zsolt a remek versedhez
Feri

gypodor2020. szeptember 23. 14:19

Találóan képies a verscím, s ehhez remekül illeszkedik a tartalom.
Tetszik
1.
Szívvel
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom