Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 23 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 140 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. október 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Horváth Ádám (Adamovics)

Totál magány

Szemem ráncos, hajam hullik,
Hangom néha összecsuklik,
Testem, mint a nyárfalevél,
Csak épp senki hozzám se ér.

Aki mégis, inkább ölne,
Vagy a hatalomra törne,
Ahol szív csak a vágytól ver,
Ahol az ember könnyen mer.

Eltűnt vágyak, kialudt tűz,
A céltalan örökké szűz,
Szorító görcse fojtogat,
Nem rejt el sötét foltokat.

Minden, ami szép, csak álom,
Minden tettemet megbánom,
De nem térhetek már vissza,
Szám csak bűnök levét issza.

Az egyetlen társ a magány,
Soha nem szeret az a lány,
Akiért én élek-halok,
Mindig csak kosarat kapok.

Szívem darabokra törve,
Elátkozva, meggyötörve,
Mint az érintetlen kezem,
Mert sosem lesz senki velem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Leslie20162020. október 5. 07:47

Korodból kifolyólag kizárt tényező a versed utolsó sora.
Szivet adtam versedre..
Figyelőmbe vettelek. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Poet barátsággal.
László

STEADYmad2020. október 4. 22:15

Nagyon tetszik👊

feri572020. október 4. 16:40

n
szomorú, nagyon szép reménytelenségversed Ádám
Első szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom