Szárnyalok
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Melyik világít nekem?
Melyik vezérli lelkem?
Vajon az Ég küldte,
vagy csak buta álmaim egyike?
Táncolnék az esőben, fejest ugranék a mélységébe!
Érzékeny, látó szellem, már elsőre meglátta lelkem.
Igaz valóság vagy hamis ábránd csupán?
Az Eget kérdezem és segítségét várom immár.
Bár lelkem mélyén mégsem hiszek benne,
annyi fájdalom ért, hogy nem tudom, elhihetem-e.
De ez úgyis a jövő zenéje.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2020. október 10. 14:33
Szép vágyakozás versed szivvel olvastam
Motta
r.gabriella(szerző)2020. október 7. 12:14
@Leslie2016: Köszönöm! :)
r.gabriella(szerző)2020. október 7. 12:14
@feri57: Nagyon szépen köszönöm! :)
1111112020. október 6. 21:37
Önfeledt boldogságvágyó vers,szárnyalj csak kedves! Szívvel: Piroska
donmaci2020. október 6. 06:57
Csodaszép versedhez szívvel gratulálok. Józsi
feri572020. október 5. 17:04
Nagyon szép alkotásod Gabriella
Nagy Szívvel, szeretettel olvastam
Tisztelettel és Elismeréssel
Feri
Leslie20162020. október 5. 16:40
Ez a versed is tetszik.
Szívvel.
László
S.MikoAgnes2020. október 5. 13:13
Felkeltette érdeklődésem lírai versed! DE JÓL ÍRSZ!
Örömömre idetaláltam!Szívvel, figyelővel olvaslak!
Várlak szeretettel én is!
Ölellek:
Ági