vonatjegy
magányos karok
hajnalban megrepedt
levetett pajzsok.
maszkok
hordják az arcot
fordított kavalkád
térd térddel
apró képdarabkák.
tartó tekintetek
két szem néhai
vibrálása
esőcseppek
ahogy úgy
folynak az üvegen
mint ahogy én
folyok szét
karkötős
kezeidben
minden ujjadon
nyomot hagyva.
mondj valami
szépet
ami megmarad a
tudatomban
mondjuk a nevem
egy kihalt utca
neonlámpája alatt
vagy a
homlokomra lehelt
csókod jelentését.
szólalj meg mivel
a sötétség nem
barát
és azért is
mert minden
vonatjegyem
visszavezet hozzád.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
P.M.2021. január 20. 22:28
Kiss-Teleki Rita jutott rólad eszemnbe.
Szívből gratulálok! Gita
S.MikoAgnes2020. november 27. 14:28
Néhány versed után rád lehet ismerni, ez jó!
Olyan Bettina Balázsovás!
Én örültem, amikor egy kedves Poetos társ azt írta versemről:
Igazi Mikó Ágis!
Szív:
Ági
Eci2020. október 11. 17:12
Kedves Bettina! Szívet hagyok versednél! Szeretettel Edit
Leslie20162020. október 11. 16:01
Tetszik.
Szívvel.
László
feri572020. október 11. 13:21
Nagyon szép alkotásod
Nagy Szívvel olvastam.
Kedves Bettina, nagy szeretettel látlak én is a versemnél.
poéta barátsággal
Feri
SchallerB.2020. október 11. 13:19
Egyedi és stílusos.
Tetszik:)