Túl közel a halálhoz
Ahogy kattog a vonat alatt a sín,
úgy zakatol bennem a kín,
hogy fékezni kéne már,
hisz elszállt minden madár,
beköszön a tél,
csak a csendes szoba vár,
s a kattogás egyre erősebb,
a gondolatom is velősebb,
érzem az elmúlás dacát,
sorsomat felszívja,
mint itatós a pacát,
s bár percem egyre múl,
lelkem a kihagyott élettől dúl,
jó lenne még egyszer kezdeni,
s emberként másokat nem sebzeni,
s magamat eltűrni olyannak,
mint vagyok,
s érezni azt, hogy elkerülnek
a novemberi fagyok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. október 13. 06:32
Bizony jó lenne.
Szívvel olvastam versed.
László
Katkamano2020. október 12. 23:37
Az újrakezdésben nincs ott az a tudatosság, ami most egy változásban benne lehet!❤
virginas_andras2020. október 12. 22:32
van benne egy különleges hangulat-állapot...
tényleg jól jönne egy új kezdés... gondolom, páran így vagyunk ezzel...
5367712020. október 12. 19:04
Nagyszerű, őszinte gondolatok!
Szívvel gratulálok!
József
hegedus-lajos2020. október 12. 18:18
A vers hangulata kísérője lehet a mai borongós őszi napnak. Tetszik a költeményben a párhuzam és a hasonlat. Gratulálok: Lajos
be.jozefina2020. október 12. 16:11
Mindig lehet újra kezdeni-gratulálok a vershez!
feri572020. október 12. 16:01
Nagyon szép alkotásod Attila
Szívvel olvastam
Feri