Szerző

Ágnes Erdélyi

Életkor: 16 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 174 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. október 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (7)

Ágnes Erdélyi

Kopott zongora

Hangterem és társa,
a zongora.
Letakart fedő alatt
fogsora.

Magányos, nem zengeti
senki.
- Bárcsak meghangolnának,
magányosan zengi.

- Hiába, ma már nem
vagyok én fontos.
- Hangom sem a régi,
nem olyan pontos.

- Majd csak meghangolnak,
s szonátákat játszom.
Addig is álmodozó
zongorának látszom.

Tata, 2020. október 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1111112021. március 2. 08:18

Sok gondolatot sugalló vers a mellőzésről,tetszik,figyelmet és szívet hagyok nálad. Piroska

vargarpi2021. március 1. 11:30

Aranyos versedet szívvel olvastam.
Árpi

m.falvay2020. október 25. 21:20

Kedves , aranyos bemutatkozó sorok .
Szívvel Miki

Zakeus2020. október 22. 19:07

Szép reményvers szívvel olvastam!
Gábor.

feri572020. október 22. 19:01

Nagyon szép alkotásod Ágnes
Szívvel olvastam
Ágnes, mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Poéta barátsággal.
Feri

princi2020. október 22. 18:59

Szép vers.
Elismeréssel gratulálok hozzá én is.

Üdv,
M.

1-9-7-02020. október 22. 18:09

Nagyon szép remény versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom