Rónai Gabriella

Árulás

Veszteség, mely lerántja lelkem a mélybe, kialszik fényem szeretete.
Elgyengülök és nem látom, mindennek mi értelme.
Féltékenység? Bosszú? Karma?
Szeretetben és békében élni ki ne akarna?
Mikor továbblépsz, meghaladod saját árnyékod, és megbocsájtasz másoknak és magadnak,
el nem tudod képzelni, hogy bárki árthat neked, hisz ezt a szintet meghaladtad.
Én is voltam bűnös és átkozott,
de az Egység élménye feloldozott.
Kinek mennie kell, hadd menjen,
kinek maradnia, az itt legyen velem.
Megbocsájtom elsősorban magamnak, mit a múltban elkövettem,
és a mindent átható szeretet kegyelmez nekem.
Továbbra is van remény, út, jelek és nyomok,
melyet most így kell követnem.
Előbb vagy utóbb visszatérek az egységbe,
szívem, lelkem felszabadul a súlyok alól,
és energiám visszanyerem.
Mert odatartozom, hol mindenki egy,
és a jóság és szeretet, megbocsájtás és Elfogadás útja ez.
Megismerem és felismerem magam, és az illúzió fátylai leomlanak,
lelkem végre felszabadul, látásom kitisztul,
hamarosan újra kapcsolatba lépek
és minden megtisztul.