Dér István ISI

A sírás

Mikor megszületik a gyermek, a sírás az élet jelét adja,
És ott van mellette édesanyja, ki neki a legjobbat akarja,
Hányszor lesz az életben, mikor fáj valami, és sírni kell,
Lesz olyan is, a boldogságot örömkönnyekbe fojtja el,
Múlnak az évek, édesanyja mindig ott lesz mellette,

A gyermek rajong anyjáért, egy szóval meg nem bántaná,
Könnyes lesz a szeme, ha látja édesanyja bánatát,
Mindent megtesz, szívét adná, hogy segítse,
De amikor eljön az idő, nem tehet érte semmit sem,
Naponta százszor gondol rá, édesanyja mennyire szerette,

Közben megismétlődik a történet, neki is gyermekei születnek,
Féltve vigyáz, nevel, ahogyan édesanyja vele is tette,
Az idő megy, nála sem áll meg, lassan öregszik,
Más világ lett, ahogy nőnek gyermekei, észre sem veszik,
Sok éve már, mikor gyermekként sírás hagyta el ajkát,

Most, ennyi év után gyakran van, hogy sírás fojtja torkát,
Egyedül lett, mint a kóbor állat, mikor járja az utcát,
Volna testvér, de azok is elfelejtették, hogy ők egy vér,
Úgy érzi, már nem kell senkinek, kevésbé veszik hasznát,
Emlékeibe mélyed, de nem felejti, mikor szíve alatt dajkált.