Emlékképek...
Megannyi fájdalmas gondolattal ébresztett a hajnal,
miközben gyertyát gyújtok, csak rátok emlékezem,
köszönöm az életet s a sok jót, mit kaphattam,
hiszen ha ti nem vagytok, úgy én sem létezem.
Nincs semmi, és nem is lesz már, mi pótolhatná
a szeretetet, mivel minket mindig körbevettetek,
felfoghatatlan számomra, hogy ily hamar
csak érinthetetlen emlékképek lettetek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2020. december 13. 04:50
Gyönyörű tisztelettel és szeretettel írsz Róluk! Csendes együttérzéssel gratulálok ehhez a kristálytiszta vershez!
gypodor2020. november 2. 16:33
Nincs semmi, és nem is lesz már, mi pótolhatná
a szeretetet, mivel minket mindig körbevettetek,
felfoghatatlan számomra, hogy ily hamar
csak érinthetetlen emlékképek lettetek.
Sajnos, az élet gyorsan múlik....
Mély és szívet érintő vers
7.
Gyuri
1957052520122020. november 1. 16:06
Szívvel olvastam fájdalmas, őszinte soraidat , Irén
CD57.sz2020. november 1. 14:51
Szomorú, szép soraidnál
együttérző szívet hagytam:
Klári
Kicsikinga2020. november 1. 14:51
Fájdalmasan szép.
Leslie20162020. november 1. 12:32
Szomorú vers szép emlékezés.
Nagy szívet adtam.
László
feri572020. november 1. 11:31
Szomorú gyászversed István
Szívvel olvastam
Feri
Zsuzsa03022020. november 1. 11:12
Gyönyörű, meghitt vers.
Szívvel, szeretettel olvastam: Zsuzsa