Miért jó ez így?
Elmegyek innen, nem megyek tovább,
Szétvet a lábam, szétvet az imám.
Passzívan ellenállok,
Magamat elzárom...
Rosszalló embereket
Mind lesza...
Tintát nem tűrő, aljas gondolatok,
Köpönyegbe burkolt, ékes szónoklatok.
Unom már, sokan magukért élnek,
Empátia, szeretet, üresedett lélek...
Tele a szív, de nem tiszta,
Ehhez túl kislyukú a rosta!
Nem fér át rajta, csak a fekete méreg,
Ez szabja meg parányi léted!
Tisztítani lehet, már nem lehet...
Önimádó ember ellene nem is tehet!
Aljas, önkény, más kárán örvendő,
Nem is érdekli, mit hoz a jövendő...
Tipor, uralkodik, végletesen manipulál,
Sajnos, ez egyre többeknek imponál...
Csak én látom ezt nagy gondnak?
Embereket néznek kitépendő gaznak?
Egy biztos. Ez nem az én világom...
Utolsó, roskadozó virágszirmom.
Ennyi reményem maradt, a Kincsem.
Ő az, ki megigazítja félregombolt ingem.
Ő az, ki megerősít a gyengülő hitben.
Ő az, ki számomra, túlzás nélkül, a
Minden!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
dominika06292020. november 4. 21:47
Megdöbbentő és elgondolkodtató sorok,mégis szép kifejezésmód! :) Nagy szív!
rojamsomat2020. november 4. 07:10
Remek alkotás!
Szeretettel szívvel,,,,,Tamás
5367712020. november 3. 21:20
Nag igazságot fejtegetsz, és nagyon remekül, őszintén!
Gratulálok szívet hagyva!
József
JohanAlexander2020. november 3. 19:13
''Aljas, önkény, más kárán örvendő,
Nem is érdekli, mit hoz a jövendő...
Tipor, uralkodik, végletesen manipulál,
Sajnos, ez egyre többeknek imponál...''
Gergő, nem csak te látod így!
Nagy első szívvel.