Szerző
Kanfi- Horváth Imre

Kanfi- Horváth Imre

Életkor: 35 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 195 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Kanfi- Horváth Imre

Búcsúzás

A kimondatlan szó...

Mondd, mi lenne
az utolsó szavad,
utolsó mondatod
annak a Szerettednek,
Akinek tudod,
hogy holnap már
nem mondhatod?

Mert életed hajója
továbbevez,
mit mondanál annak
még utoljára,
akit
tiszta szívből szeretsz?

Hogyan búcsúznál el,
mi lenne az utolsó szavad,
mielőtt elindulnál,
s szíved kettészakad!?

Egy utolsó csók,
amibe a szíved,
lelkedet beletennéd,
szüntelenül ölelnél...

Ha egy pillanat lenne
az Örökkévalóság,
amibe egybegyúrva
az a szeretet,
szerelem.
Egymás pillantása
a csodás Világegyetem.

Mindent elveszünk
itt a földön még
egy titokzatos világ felé
haladva.
Szorosan ölelve egymást,
kapaszkodva a szavakba.

Utolsó egymásba fonódás,
benne minden tűz,
minden vágy,
minden érzelem,
amit most átadok
a rajtam angyallá változott
Szerelmemnek,

aki nekem a születés,
a végzetem volt,
kimondom most neki
az eddig
kimondatlan szót,
egy percben átadva
minden tőle kapott jót.

Beléd temetem magam,
s Veled
támadok fel újra,
születek újjá,
lelkileg zuhanok.
Kiabálok:
kérlek, fogjál!

Mondd,
hogyan búcsúznál el,
ha eljönne az idő,
s menni kell?

Elmondanád-e,
ami elmondhatatlan,
leírnád-e azt, ami
leírhatatlan,
hogy mit jelentett
Ő neked?
S te neki?
Bonyolult dolog ez,
rajtatok kívül ezt
más nem értheti!

Elmondanád-e, hogy
mit jelentett számodra
Ő neked?
A sorsot
s a
cipelt keresztedet.

A négy alkotó elemet,
a tüzet,
a földet,
a vizet,
a levegőt,
a benned lévő
akaraterőt!

A Nőt!

A szerelmet, a lelki társat,
a valódi valót,
amit felismertél
s nem takart a látszat!

Elmondanád-e neki,
hogy Ő volt számodra
maga az élet,
hogy nélküle
nem voltál senki,
csak egy eltévedve
bolyongó lélek!

Hogy ez nem élet,
nélküle
ez már élve is a halál,
hogy sokan vagyunk,
mégis egyedül, ha
bekopogtat a magány

szívünk ajtaján...

2020. október 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. november 9. 06:21

Remek szép alkotás
Nagy Szívvel olvastam
Feri

ImiRamone(szerző)2020. november 9. 05:38

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat Mindenkinek 🙂

Leslie20162020. november 9. 05:33

Tetszik a versed. Szívvel olvastam.
László

Carma2020. november 8. 17:54

Remek vers, örömmel olvastam. Fogadd elismerésem!

Zsuzsa03022020. november 8. 16:59

Szép versed
szeretettel, szívvel olvastam.
Kellemes őszi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa

Katkamano2020. november 8. 16:37

Szép!

Törölt tag2020. november 8. 16:36

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom